Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Ernst Rodenwaldt: Leon Battista Alberti — ein Hygieniker der Renaissance (Vida Tivadar)

Valóban Mondino de Luzzi 131G-ban írt anatómiai előadásai már az emberi test boncolásainak kíséretében folytak. De míg ő még teljesen az arab köntösben áthagyományozott galénoszi nézetekhez ragaszkodott, egy másik bolognai tanár, Berengario da Carpi (1470— 1530) „Isagogae breves et exactissimae in anatómiám humani corporis" c. 1530 ban Strassburgban kiadott művében az emberi test részeinek a leírásában, ahol saját észleletei ellenkeznek Galenuséival, kiadja a jelszót: „Experientia sensualis est mihi auriga!" Ha később a szövegben mégis találunk kompromisszumokat, a francia Charles Estienne még messzebb megy nála. Vesaliusnak ez a párizsi diáktársa már 1539-ben befejezte könyvét „De dissectione partium corporis humani", amely külső okok miatt csak 1545-ben jelent meg a könyvpiacon. Ebben meglepő eredményekre jutott, amelyek közül a legfontosabb a hátgerinc középső csatornájának a felfedezése. Maga Vesalius is csak fokozatosan szabadult meg Galenus elavult nézeteitől, mint ez műveiben — többek között pl. az ember alsó állkapcsának ábrázolásán és leírásán — megfigyelhető. A vérkeringéssel kapcsolatban egy olasz anatómus, a ferrarai Giovanni Battista Canano 1546-ban a regensburgi birodalmi gyűlés alkalmával közölte Vesaliusszal, hogy billentyűket fedezett fel a vena azygosban, a venae renalesben és a venae sacralesben. Vesalius Galenus nézeteinek hatására nem fogadta el a létezésüket. Bár 1543 júniusa, amikor a kolofon adatai szerint Vesalius „Fabricája" Bázelben elhagyta a sajtót, kétségtelenül történelmi fordulópontja a modern anatómia fejlődésének, fényében nem szabad elfeledkeznünk Vesaliusnak ugyanerre a célra törekvő előfutárairól és kortársairól, akik a hagyományos nézetekkel szembeni kritikai állásfoglalásukkal előkészítették a talajt nagynevű kortársuk sikeres „áttörése" számára. Vida Tivadar Ernst Rodenwaldt : Leon Battista Alberti — ein Hygieniker der Renaissance. Heidelberg, Springer Vlg. 1968. S. 104, T. 1 A kötet a Heidelbergi Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományos Szakosztálya közleményeinek 1968. évi 4. értekezéseként látott napvilágot, és azt az előadást tartalmazza, amit az időközben (1965. június 4.) meghalt szerző 1965. február 20-án tartott az említett Akadémia teljes ülésén. A bővített szöveget még elkészítette, de az előszó végleges formába öntése és a sajtó alá rendezés már Jusatz J. Helmut munkája. A könyv I. része (10—30. old.) Alberti életével és „De re aedificatoria" c. művének előzményeivel foglalkozik. A II. rész tárgya Alberti ezen művének számos egészségügyi vonatkozása (30— 101. oldal). III. fejezetként rövid befejezés és szakirodalmi jegyzék (101 — 104. old.) zárja a méltatást. Az Albertiek egyike a középkori Firenze híres patrícius családainak, amely a XIV. sz. utolsó éveiben egy pártviszályban alulmaradt, s így több mint 30 évre kivetették őket a város életéből. E számkivetés idején született Genovában 1404-ben Lorenzo Alberti természetes fia, Leon Battista. Páduai trivium és quadrivium után Bolognába került, hogy jogot tanuljon. Apja azonban csakhamar meghalt, rokonai kiforgatták vagyonából. Anyai nagybátyja, Alberto Alberti közvetíté-