Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Jacquelin Leon-Vannier: Le Docteur Leon Vannier (K. Weigand Ilona)

terület. Nehézséget jelent a kevésbé ismert történelem, annak összefüggései, a keleti vallások számunkra misztikus vonatkozásai, az ismeretlen mitológia, a mienkétől elütő szimbolika és mindezeknek anyagban, formában, színben való művészi megjelenítése. A szerző nagy anyagismerettel vezeti be az olvasót az igen nehéz tárgykörbe, felvázolva freskószerűen a történelmi hátteret, és ezzel szilárd alapot nyújt a bonyolult téma megértéséhez. Igen figyelemre méltó értéke a könyvnek a különböző ásatási eredmények ismertetése. A történeti események felvázolása az időbeni, az ásatási helyek közlése a térbeni tájékozódást segíti elő hatékonyan. A szerző által készített számos illusztráció biztos fogódzkodót nyújt a szokatlan dekoratív elemek megértéséhez, amelyek nagy része a buddhista, taoista és shintoista hitvilág vetületeként jelentkezik. A gyűjtők és muzeológusok számára igen értékes a nemzetenként és időbeli sorrendben közölt jelentékeny mennyiségű kerámia-jelzés, különösen a koreai, sziámi és vietnami jelek tematikus feldolgozása jelentős hozzájárulás az e téren gyér irodalomhoz. Széles körű bibliográfia és területekre bontott glosszárium teszi teljessé ezt a nagy tudással megírt munkát. Pataki Zoltán Jacqueline Leon Vannier : Le Docteur Leon Vannier. Paris, Edition Doin, 1968. 392 p. Leon Vanniemek, az újabb kori homeopathia apostolának kiváló szellemi képességei már a gyermekévekben megmutatkoztak. Tizennégy éves korában letette a baccalaureatust, és ettől kezdve teljesen az orvosi tanulmányoknak szentelte életét. Szülei nem tudták anyagilag támogatni, így keményen kellett küzdenie, hogy tanulmányait bevégezhesse, és megszerezze az orvosi diplomát. 1905-ben kezdte meg orvosi gyakorlatát. Ekkortájt ismerkedett meg Barlee angol homeopatha orvossal, akivel meleg barátságot kötött. Vanniert már korábban is foglalkoztatták a természeti gyógymódok, behatóan tanulmányozta Hippokratész, Paracelsus és Hahnemann műveit. 1907-ben több orvostársával két homeopatha klinikát alapított, majd egy önálló beteggondozót létesített. Döntő fontosságú életében a kiváló, idős tudós, Henri Favre barátsága. Favre mint a tipológia kutatója nagy hatással volt Vannier tanulmányaira. Levelezésükből a könyv számos részletet közöl. Az első világháború idején Vannier hadikórházat vezetett. Közben folytatta kutatómunkáját a tipológia, gyógyszerelőállítás és szemvizsgálat terén. 1921-től vizsgálatainál maga tervezte készüléke segítségével bevezette az iriscopiát. 1927-ben megalapította a „Laboratoire Homéopathique de France"-t. A „Dispensaire Hahnemann" 1930-ban nyílt meg, és 1931ben megszervezte a „Centre Homéopathique de France"-t, a homeopathia fejlesztését célzó tudományos társaságot. Ennek keretében 1935-től kezdve több kongresszust szervezett. A második világháború után Vannier újult energiával látott munkához. 1950-ben a homeopathia kutatóinak állandó otthont szerzett: a „Maison de L'Homoeopathie"-t. Vannier tudományos munkássága a homeopathia minden kérdésére kiterjedt. Könyvein kívül a maga szerkesztette „L'Homoeopathie Française" című folyóiratban jelentette meg számos kisebb tanulmányát. Kiterjedt levele-