Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Jacquelin Leon-Vannier: Le Docteur Leon Vannier (K. Weigand Ilona)

terület. Nehézséget jelent a kevésbé ismert történelem, annak összefüggé­sei, a keleti vallások számunkra misz­tikus vonatkozásai, az ismeretlen mi­tológia, a mienkétől elütő szimbolika és mindezeknek anyagban, formában, színben való művészi megjelenítése. A szerző nagy anyagismerettel vezeti be az olvasót az igen nehéz tárgykörbe, felvázolva freskószerűen a történelmi hátteret, és ezzel szilárd alapot nyújt a bonyolult téma megértéséhez. Igen figyelemre méltó értéke a könyvnek a különböző ásatási eredmények ismer­tetése. A történeti események felvázo­lása az időbeni, az ásatási helyek köz­lése a térbeni tájékozódást segíti elő hatékonyan. A szerző által készített számos illusztráció biztos fogódzkodót nyújt a szokatlan dekoratív elemek megértéséhez, amelyek nagy része a buddhista, taoista és shintoista hitvilág vetületeként jelentkezik. A gyűjtők és muzeológusok számára igen értékes a nemzetenként és időbeli sorrendben közölt jelentékeny mennyiségű kerá­mia-jelzés, különösen a koreai, sziámi és vietnami jelek tematikus feldolgo­zása jelentős hozzájárulás az e téren gyér irodalomhoz. Széles körű bibliog­ráfia és területekre bontott glosszárium teszi teljessé ezt a nagy tudással meg­írt munkát. Pataki Zoltán Jacqueline Leon Vannier : Le Docteur Leon Vannier. Paris, Edition Doin, 1968. 392 p. Leon Vanniemek, az újabb kori ho­meopathia apostolának kiváló szellemi képességei már a gyermekévekben meg­mutatkoztak. Tizennégy éves korában letette a baccalaureatust, és ettől kezd­ve teljesen az orvosi tanulmányoknak szentelte életét. Szülei nem tudták anyagilag támogatni, így keményen kellett küzdenie, hogy tanulmányait bevégezhesse, és megszerezze az orvosi diplomát. 1905-ben kezdte meg orvosi gyakorlatát. Ekkortájt ismerkedett meg Barlee angol homeopatha orvossal, akivel meleg barátságot kötött. Van­niert már korábban is foglalkoztatták a természeti gyógymódok, behatóan tanulmányozta Hippokratész, Para­celsus és Hahnemann műveit. 1907-ben több orvostársával két homeopatha klinikát alapított, majd egy önálló beteggondozót létesített. Döntő fontosságú életében a kiváló, idős tudós, Henri Favre barátsága. Favre mint a tipológia kutatója nagy hatással volt Vannier tanulmányaira. Levelezésükből a könyv számos rész­letet közöl. Az első világháború idején Vannier hadikórházat vezetett. Közben foly­tatta kutatómunkáját a tipológia, gyógyszerelőállítás és szemvizsgálat te­rén. 1921-től vizsgálatainál maga ter­vezte készüléke segítségével bevezette az iriscopiát. 1927-ben megalapította a „Laboratoire Homéopathique de France"-t. A „Dispensaire Hahne­mann" 1930-ban nyílt meg, és 1931­ben megszervezte a „Centre Homéo­pathique de France"-t, a homeopathia fejlesztését célzó tudományos társasá­got. Ennek keretében 1935-től kezdve több kongresszust szervezett. A második világháború után Van­nier újult energiával látott munkához. 1950-ben a homeopathia kutatóinak állandó otthont szerzett: a „Maison de L'Homoeopathie"-t. Vannier tudományos munkássága a homeopathia minden kérdésére kiter­jedt. Könyvein kívül a maga szerkesz­tette „L'Homoeopathie Française" cí­mű folyóiratban jelentette meg számos kisebb tanulmányát. Kiterjedt levele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom