Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Hugo Munsterberg: The Ceramic Art of Japan A Handbook for Collectors (Pataki Zoltán) - Maria Penkala: Far Eastern Ceramics Marks and Dekoration (Pataki Zoltán)

Hugo Munsterberg : The Ceramic Art of Japan. A Handbook for Collectors. Rutland, Tokyo, Ch. E. Tuttle, 1964. 272 pp. 217 ill. A szerző szerényen kísérletnek nevezi könyvét, amelynek elsődleges célja, hogy egy olyan szakkönyvet adjon a gyűjtők és az érdeklődők kezébe, amely magába foglalja mindazokat az új és értékes eredményeket, amelyeket az utóbbi évtizedekben a japán szakértők hoztak napvilágra. Bevezetőben mindjárt meg kell állapítani, hogy a „kísérlet" teljes sikerrel járt. Még az az olvasó is, aki nem járatos a tárgyban, könnyen áttekinthető, világos képet nyer a lebilincselő stílusban írt műben a messzi kelet egyik legcsodálatosabb művészetéről: a japán kerámiáról. Az író három fejezetet szentel a gyűjtés problematikájának, a japán kerámia helyes értékelésének és az alapanyagok, használat és típusjegyek kérdésének. Ezen alapok lerakása után tér át a téma kronologikus sorrendben történő tárgyalására. A prehisztorikus leletanyag értékelésének legérdekesebb megállapítása az az eddig kevéssé ismert eredetmeghatározás, hogy a legkorábbi leletek kaukázusi törzshöz tartozó nép készítményei lehettek. A fejezetek végéhez illesztett képek igen megkönnyítik az írott szöveg összevetését a hozzá tartozó illusztrációkkal. A manufakturális kerámiaipar kezdeteiről szóló fejezet rámutat a kínai és koreai hatásokra, amelyek döntő befolyást gyakoroltak a japán művészetre. A japán életforma különleges világába vezet el a tea-ceremóniával kapcsolatos kerámia eszközöket és edényeket tárgyaló rész. Nyugati olvasó számára szinte alig érthető ezeknek a puritán megjelenésű tárgyaknak elképzelhetetlenül magas értéke. — A következő fejezet a japán porcelánkészítés koreai eredetéről — 100 évvel előzi meg az európai porcelán felfedezését — és annak fejlődéséről szól. A három — korai, középső és késő — szakaszra osztott Edo periódus (1615—1868), amely európai viszonylatban a barokk, rokokó, empire, biedermeier és a „neo" stílusok korát foglalja magába, a legrészletesebben tárgyalt korszaka a japán kerámiának. Ez érthető is, mert ez a periódus áll legközelebb a nyugati közönség érdeklődési köréhez. A könyv két speciális fejezettel zárul: a népi kerámiáról és napjaink modern stílustörekvéseiről. Igen hasznos a japán művészettörténet periodizációs táblázata, a műhelyek földrajzi elhelyezkedését bemutató térkép, a bőséges irodalom és a kitűnően szerkesztett index. A könyv legnagyobb értéke, hogy a szerző a gyakorlati — a gyűjtői — szempontok előtérbe állításával, de ugyanakkor a tudományos eredmények egyidejű, hitelesítő feltárásával olyan könyvet ad az olvasó kezébe, amellyel megtanítja szeretni és értékelni egy nép évezredekre visszanyúló művészetét. Pataki Zoltán Maria Penkála : Far Eastern Ceramics. Marks and Decoration. Rutland, Tokyo, Mouton, Ch. E. Tuttle, 1963. 263 pp. 56 ill. A világ kerámiatörténetének legösszetettebb területéről, a Távol-Kelet kerámiájáról írt a szerző egy kitűnő összefoglaló művet. Az átlag olvasó számára ez a témakör, amely magába foglalja Kína, Japán, Korea, Sziám és Vietnam kerámiaművészetét, nem a legkönnyebben megközelíthető szak-