Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vanyó Tihamér: Orvostörténeti vonatkozások a vatikáni levéltárból

ORVOSTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK A VATIKÁNI LEVÉLTÁRBÓL VANYÓ TIHAMÉR R

ómában 1968—69 folyamán kilenc hónapig levéltári kutatásokat végeztem. Elsősorban a bécsi pápai követek (nunciusok) több száz kötetes levéltári állományában (Archivio della Nunziatura di Vienna) a hazai vonatkozású anyagot tanulmányoztam, főként a 18. sz. második feléből, tehát a fölvilágosodás korából. A nunciatúra levéltárában másolatban találhatók a kimenő iratok, vagyis a nuncius jelentései a pápai államtitkárnak s levelezése a római hatóságokkal és a hatásköre területéről hozzá fordult személyekkel. Eredetiben pedig az államtitkárság és a római központi szervek (kongregációk = minisztériumok) hozzá intézett iratai, továbbá az illetékessége területéről befutott kérések, javaslatok, panaszok, följelentések. Ebben a nagyon értékes és egyéni ízű anyagban néhány orvostörténeti érdekű darabot is találtam. A nunciatúra levéltára 1921-ben Bécsből a Vatikáni Levéltárba került, s jelenleg ott szabadon kutatható 1878-ig.

1 1758. AUG. 15. NÉVTELEN MAGYAR PAP KÉRELME A PÁPÁHOZ BABONÁS KURUZSLÁSOK MEGSZÜNTETÉSE ÉRDEKÉBEN A beadvány latin eredetiben található az Arch, della Nunz. di Vienna 136. k. 227r-v és 230r lapjain. Szerzője nem nevezi meg magát, sem lakóhelyét. Keltezése elé csupán annyit ír: Magyarországon. írásából kiderül, hogy 14 éve lelkipásztorkodik, mégpedig nagy valószínűséggel szlovákoktól lakott vagy legalábbis velük kevert területen. Panaszait négy pontba foglalja, közülük csak a második érdekel bennünket. Levele elején megjegyzi, hogy tapasztalata szerint egyes szerzetesrendek növendékei (alumnusai) kárára vannak az egyházi fegyelemnek. Valószínűleg ferencesekről van szó, mert ismételten is említi az egyik faluból a másikba kóborlást és koldulást. A kérdéses részt az alábbiakban szó szerinti fordításban adjuk. „Anyagi haszon miatt valamennyi természetes (testi) betegséget — mindenféle lázat, epilepsziákat, fej- és torokfájdalmakat — bizonyos cédulákkal (vulgo Zapisz) gyógyítanak. Ezzel a tudatlan népet, amely jobban bízik e cédulákban, mint Istenben, babonaságra indítják, és gyűlöletre a lelkipásztorok iránt, akik az ilyesmit rosszallják. Sőt az Oltáriszentség tiszteletét is kisebbítik. Mert a szentmiséhez használt kenyérre (amelyet általában ostyának mondunk) ráírogatnak, s 1 Részletesebb tájékoztatás róla a Levéltári Közlemények 40. folyamában megjelent tanulmányomban olvasható. Ki Orvostörténeti Közlemények 60—61.