Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vanyó Tihamér: Orvostörténeti vonatkozások a vatikáni levéltárból

így nyújtják a betegeknek. Az egyszerű nép az ilyen profán vételt megszokja, s az áldozóasztalhoz járulva az isteni kenyeret sem veszi nagyobb tisztelettel magához, mint az említett profánt. Ezzel kapcsolatban azt mondtam az egyik szerzetesnek : Ez botrányos dolog. Azt felelte : Mit törődöm én vele, csak kapjam meg a sajtot vagy a csirkét! Ó jaj, Szentatyám, halál van a fazékban, halál van a fazékban !" 1777, 1780. ZRUNEK BERNÁT IDEGBAJOS PÁLOS ATYA LEVELE A BÉCSI NUNCIUSHOZ A két levél az említett állomány 69. kötetében található a 244r—249v lapokon, Garampi nuncius válasza pedig a 189. k. 183v—184r helyén. A két levél eredetiben, a felelet másolatban, mindhárom latinul. Az első levél keltezése: Sátoraljaújhely, 1777. máj. 26. írója megemlíti, hogy már öt levelet írt Rómába (kettőt a főpenitenciáriusnak, kettőt Pinto Poloni szentszéki ágensnek, egyet a pápának), de választ nem kapott. Erős szavakkal bírálja a rendi életet. Végül röviden néhány álmáról szól. — A kézírás kifogástalan, fegyelmezett, jól olvasható. A gondolatmenet sem zavaros, az álmok pedig legfeljebb idegrendszeri túlérzékenységről tanúskodnak. Levelében semmit sem kér, az írás célja nem tűnik elő. A második levél a rend sajóládi kolostorában íródott 1780. március 1-én. Az előzőnél sokkal terjedelmesebb. írója 32 évesnek mondja magát. Orgonista. Soraiban már kifejezetten elmebajos tünetek észlelhetők. Egész levele általánosságokban mozgó, végnélküli szentírási idézetekkel teletűzdelt fecsegés. Az utóiratban közli, hogy szándéka volt a hercegprímásnak és a helytartótanácsnak is írni, de legközelebb a többi is jön, mielőtt elérkezik Magyar- és Németország végzetes éve: 1888. Mivel a szerzetesi tanulmányokra szinte alkalmatlanná vált, mert változó szellemi szétszórtságban szenved, kegynek tekintené, ha tábori lelkész lehetne. Szlavón vagy német nyelven szolgálna, de csak Őfelsége területein belül. A bécsi nuncius ebben az időben Giuseppe Garampi érsek volt, a korabeli pápai diplomaták legtehetségesebbje. Az első levélre már június 16-án válaszolt. Sorai elején megjegyzi, hogy a panaszos levélből sokmindent megértett, bár az említettek részletesebb megvilágításra szorulnak. A pálosrendre vonatkozó kifogásokkal a legajánlatosabb lenne Eszterházy

2 volt általános rendfőnökhöz fordulni vagy más elöljáróhoz, kihez bizalma van. ,,Ami pedig az álmokat és az éjszakai látomásokat illeti, amelyekről Uraságod ír : elmúlt már az Ószövetségnek az az ideje, amikor valaha az Ur egyes választott férfiakhoz ekként szólt. Mert az álmokat eltorzított és megingatott nappali képzetekként kell fölfogni. (Somnia enim, tamquam corruptae ac labefactatae diei imagines sunt existimanda.) Fordítsa el Uraságod szellemét az ilyen dolgoktól, s akkor nem fog többé szenvedni semmiféle álomképektől." Végül az önmegtagadás, alázatosság, imádság és engedelmesség gyakorlását ajánlja. - Eszterházy Pál gróf, pécsi püspök 1781 — 1799. Koller, J. : História Episcopatus Quinqueeccl. VII. 271. Pesthini 1812.