Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kaiser, Wolfram—Piechocki, Werner: Az eperjesi Raymann-orvoscsalád és hallei vonatkozásai (német nyelven) 2O7

Johann Adam Raymann sen. ist dagegen noch bis 1770 in Eperjes tätig gewesen. Seine letzten Lebensjahre waren von hochgradiger Cerebralsklerose überschattet. Die Familie Raymann stellt ein interessantes Beispiel für die Vielfältigkeit der Wissenschaftskontakte dar, die in jenen Jahren zwischen Ungarn und Halle gepflegt wurden — das sollte in der vorliegenden Studie zum Ausdruck gebracht werden. Összefoglalás 1694-ben nyílt meg a hallei Academia Fridericiana, s már rövid idő múlva számos végzős orvos hallgatója volt Magyarországról. Ennek oka egyrészt a két kiváló orvosprofesszor, F. Hoffmann (1660—1742) és G. E. Stahl (1659—1734), másrészt az utazás költsége Haliéba jóval alacsonyabb volt, mint az addig előnyben részesített olasz, németalföldi és svájci egyetemi városokba. így előbb Wittenberg, majd rövidesen Halle szoros kapcsolatba került a felső-magyarországi protestáns kollégiumokkal és gimnáziumokkal, ahonnan céltudatosan irányították a tanulókat ezekre a főiskolákra. így például Eperjesen már 1530ban megjelentek Luther tanai, s itt tanárkodott a soproni születésű Muszay Vitnyédi János, aki 1657-ben kimutathatóan Jénában tanult. Haliéból nagy figyelemmel kísérték az eperjesi gimnázium és kollégium sorsát. Amikor kitört a Rákóczi-féle szabadságharc, az internátust és diákalapítványokat létesítő pietista, A. H. Francke (1663—1727) kiküldte adlatusát, Adelungot Eperjesre, és már kiszemelte Bél Mátyást (1684—1749) oda igazgatónak, midőn Rákóczi harcának balsikere véget vetett ennek a tervezgetésnek. Erre a korra esik az Eperjesen megtelepedett Raymann orvos család élete és működése. Az első közülük Raymann János Ádám, aki 1690-ben született. Apja gyógyszerész volt Eperjesen, anyja pongyalaki Roth Erzsébet Janka, módos nemesasszony. Mivel a helyi gimnázium akkor a jezsuiták kezén volt, Kassára járt gimnáziumba, s csak később, a Rákóczi-szabadságharc első sikereinek idején ment át az eperjesi kollégiumba. Orvosi tanulmányait Jénában kezdte, ahonnan később Leidenbe ment, hogy ott Boerhaave előadásait hallgassa. Ott szerezte meg 1713-ban az orvosdoktori fokozatot „De praecipuis diversitatis morborum fundamentis" c. értekezésével. Ugyanabban az évben hazatért Eperjesre, hogy orvosi gyakorlatot folytasson. Leidenből talán Londont is megjárta, ahogy ezt sejteti egy 1966-ban a Brassói Állami Levéltárban felfedezett kézirat. Mint eperjesi városi orvos, több mint hatvan tudományos tanulmányt jelentetett meg. Akadt közöttük olyan is, amelyet Morgagni, a híres anatómus is megemlített „De sedibus et causis morborum" című fő művében. 1719-ben vették fel az Academia Imperialis LeopoldinoCarolina Naturae Curiosorum tagjai sorába. 1724-ben előkelő látogatót kapott Németországból F. E. Brückmann (1697— 1753), a neves orvos és természetbúvár személyében, akivel együtt néhány kirándulást tett Eperjes környékére, hogy eleget tegyen növénytani érdeklődésű látogatója kívánságának. (Brückmann leírta, eperjesi látogatását 92. Epistola Itinerariájában.) — A következő években Raymann rendszeresen küldte tanul-