Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése
71—80 évig meghalt 129 81— 90 évig meghalt 53 91 — 100 évig meghalt 5 Összesen 1053 Az egészségügy lassú fejlődését segítették azok az intézkedések is, amelyek a polgármesteri jelentésekben olvashatók. Első ízben 1885-ben foglalkozott a polgármesteri jelentés részletesebben az egészségüggyel. Ebből megtudhatjuk, hogy abban az évben a városban 9 orvosdoktor, l sebész, 48 szülésznő és 5 gyógyszertár volt. Az 1874 óta működő Bauer-féle gőz- és kádfürdőben abban az évben 2300 esetben használták a gőz- és 1100 esetben a kádfürdőt. Közegészségügyi hatósági jellegű vizsgálatokat is végeztek: kenyér-, hús-, lisztvizsgálatokat, piaci élelmiszereket, vajat, tejfölt, gyümölcsöt. A vendéglőkben ellenőrizték a bor, sör és pálinka kiszolgálását. Ellenőrizték a kereskedésekben a jogosulatlanul tartott gyógyszereket. A vágóhídon hússzemlét tartottak. Természetesen ezek a vizsgálatok még nélkülözték a bakteriológiai vizsgálatokat és csak a tisztaság betartására, szabad szemmel való vizsgálatra szorítkoztak. Ellenőrizték az iskolákat, sőt egyes esetekben a lakásokat is. Ezen idő óta, ha csak időszakosan is, de mégis végeztek hasonló vizsgálatokat, de az utasítások végrehajtása a közönség értetlensége, az ellenőrzések lazasága, a megtorlás hiánya miatt nagyon hiányos volt. A piacok egészségügyi viszonyai még évtizedek múlva is nagyon sok kívánnivalót hagytak hátra. A tejtermékek árusítását nem korlátozták, és — különösen nyáron — a vérhas, tífusz terjesztésében nagy szerepük volt. A következő év nyarán nyílt meg a népkerti közfürdő, amely nyáron lehetővé tette a közönség fürdését a külön férfi és női uszodában. Néhány kádfürdőt is használtak tisztasági fürdésre egész éven át. Ebben az időben a Bauer-féle fürdőn kívül ezt a városi kádfürdőt is egész éven át igénybe lehetett venni. A város vízellátását ásott kutak biztosították egészen 1882-ig, amikor is a város a Fő téren (mai Kossuth tér) artézi kutat fúratott. Kitűnő vizét nagyon megkedvelte a közönség. De a nagy kiterjedésű város messzebb levő részeiből nem tudta a lakosság igénybe venni. Ezért Nagy András János jómódú parasztgazda saját költségén fúratott egy másik kutat a János téren, amely a város másik felének a gócpontja. Hosszú ideig ez a két kút táplálta a város lakosságának nagy részét. Később egymás után fúrták a kutakat, úgyhogy Vásárhely az „artézi kutak városa" lett. Sajnos, a fúrások minden terv nélkül és rendszertelenül készültek, emiatt később a város egyes részein felhasználás nélkül folyt el a sok víz, más részein pedig messziről kellett a vizet hordani. A közönség egészségügyi igénye folyton nőtt, az orvosoknak sok lett a dolga, és mind több orvos telepedett le a városban. 1900-ban már 23 orvos működött, közülük kettő külterületen teljesített szolgálatot. Közülük 1 tiszti főorvos, 4 belterületi, 2 külterületi kerületi orvos és 3 kórházi orvos volt. Ezenkívül működött a város bel- és külterületén 04 szülésznő. 7 gyógyszertár látta el a várost.
