Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése

városba az idegeneket. Itt is nagyon sok volt a munkanélküli, sok volt a kubikos, akik maguk is sokszor az ország más területén kerestek munkát. A város vezetőségében nem volt kereskedelmi érzék. A munkanélküliség enyhítése céljából ínségmunkákat végeztetett a város. 1930—31 telén 3083, 1935—30-ban 7583 volt az ínségmunkások száma. A lakosság természetes szaporodása alig említésre méltó. Nem egy olyan év volt, amikor több volt a halálozás, mint a születés. Pl. 1935-ben 910 születés mellett 950 volt a halálozás. A lakosság nagy része gazdálkodó volt, és nem akarták, hogy a birtok szétaprózódjék, ezért egy-két gyermeknél nem igen volt több a birtokos rétegnél. Sok volt a törpebirtok, 5 kat. holdon aluli. A 30-as években a birtokmegoszlás a következő' volt: 100-tól 1000 kat. holdig terjedő birtok 117, 20-tól 100 kat. holdig terjedő birtok 1587, 10-től 20 kat. holdig terjedő birtok 1084, 5-től 10 kat. holdig terjedő birtok 1000, 5 kat. holdon aluli birtok 40(57. Ezeken kívül a város birtokában volt 4354 kat. hold. Ennek legnagyobb részét a város bérbe adta, kisebb részén maga gazdálkodott. Ez az állapot a felszabadulás után lényegesen megváltozott. A város az iparosodás útjára tért, és ma már a lakosság kisebb része foglalkozik mezőgazdasággal. A városban nagy ipari létesítmények alakultak: mérleggyár, gépjavító állomás, a régi kötszövőgyár hatalmasan kibővült, több ezer munkással dolgozik, megépült az Alföldi Porcelángyár, amelynek ugyancsak több ezer munkása lesz. Ezenkívül számos kisipari szövetkezet létesült, amelyek együttesen ugyancsak több ezer munkást foglalkoztatnak. A közelben levő algyői olajmezőn létesült kutak ugyancsak sok idegent vonzanak a környékre, és mindez kétségtelenül lényegesen szaporítani fogja a lakosok számát. Már most is úgy tervezik a város fejlesztését, hogy hamarosan 05 000-re fog szaporodni a lakosság. A VÁROS EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOTA A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉIG Hódmezővásárhely egészségügyi állapota a régmúlt időkben bizonyára sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint a többi hasonló alföldi településé. A lakosság társadalmi viszonyai, a környezet, a lakások, az egyes társadalmi osztályok vagyoni és műveltségi színvonala és az orvostudomány mindenkori helyzete együttesen szabták meg a lakosság egészségügyi állapotát. A török háborúk, majd később a Rákóczi-féle szabadságharc miatt beállott viszonyok szörnyű pusztítást vittek végbe ezen a területen. A népesség nagyon megfogyott, de a Rákóczi-féle szabadságharc után, minthogy itt ingyen lehetett földet kapni, oly sokan telepedtek le, hogy a népesség rohamosan szaporodott. Ennek megfelelően a váci püspök — akihez Vásárhely tartozott — az addigi 40 Ft-os dézsmát egyszerre 800 Ft-ra emelte. A felvidéki földesurak országos intézkedést követeltek jobbá-