Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése
HÓDMEZŐVÁSÁRHELY EGÉSZSÉGÜGYI FEJLŐDÉSE* ORMOS PÁL H ódmezővásárhely a Tisza—Maros szögében fekszik, a tengerszint felett átlagosan 80 méterrel. Nagy kiterjedésű határában ettől a magasságtól alig tér el 2 — 3 méterrel. A törökdúlás előtti időkben területén 17 falu volt. Ezek mind elpusztultak. A város a Hód-tó mellett épült fel, körülvéve mocsaras-nádas területekkel. A felszabadulás előtt 132 258 kat. hold területű volt. A felszabadulás után külterületének egy részét a rajta levő településekkel együtt lekapcsolták, és most 81 000 kat. hold területű. A múlt század második felében a környező mocsarakat sorban lecsapolták, és termőfölddé tették. A Károlyi grófi családtól mint földesuraságtól a város magát megváltotta, és 1875-ben önálló törvényhatósági város lett. Ekkor lakosainak száma 52 395 volt. Ennek egyharmada külterületen, tanyákon élt. A város lakossága nagyon lassan szaporodott, majd ebben az évszázadban meg is állott. 1900-ban 00 883, 1910-ben 02 445 volt. Az első világháborús vesztesége halottakban, eltűntekben és a fogságból vissza nem tértekben kb. 3000 volt. 1931-ben mindössze kb. 00 000 volt ismét a lakosok száma. A határ egy részének elcsatolása után 53 510 maradt, és e sorok írásakor kb. 55 000. A lakosság eloszlásában a közben eltelt időben, főleg a felszabadulás után az a változás következett be, hogy a külterületen már csak kb. egyötöde maradt. így tehát a belterület lakossága szaporodott, különösen a felszabadulás után. Ez nagyon meg is látszik a városon, mert nagyon sok új lakóház épült az utolsó évtizedben, és a város belseje rohamosan városiasodik. Ez nemcsak a többszintű lakóháztömbökben nyilvánul meg, hanem a közművesítésben, a város szépítésében, parkosításában is. Mi volt az oka annak, hogy a város lakossága annyira állandó volt? Miért nem szaporodott? Nem lehet erre egy szóval felelni. Kétségtelen, hogy nem iparosodott. Gőzmalmok, téglagyárak mellett mindössze egy rostagyár és egy kötszövő gyár volt a városban a felszabadulás előtt. A mezőgazdaság nem vonzotta a * Az Orvostörténeti Közlemények hasábjain ritkán adunk helyet hasonló terjedelmű, egy-egy város egészségügyi viszonyait tárgyaló, összefoglaló jellegű, monografikus szándékú tanulmányoknak. Szerzőnk Hódmezővásárhely egészségügyi történetét a XVIII. század elejétől szinte napjainkig mutatja be. Közlésével biztatást kívánunk adni az orvostörténelem területén is a helytörténeti kutatásoknak. Reméljük, hogy a helyi kiadványok, amelyek erre elsősorban hivatottak, követik példánkat. — Szerk. 11 Orvostörténeti Közlemunyek (iü—ül.
