Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században
tott rongycuclit adtak altatóként. Az akkori primitív és tudatlan szülésvezetés mellett a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, úgy látszik, bizonyos mértékű szerepet játszott a szülés utáni septikus szövődmények „prophylaxisában". Annál is inkább, mert az alkohol aXIX. század végéig hivatalosan is egyik leghatásosabb antiseptikus szer hírében állt [29, 48J. Ennek ellenére a gyer mekágyi láz eléggé gyakran fordult elő. De még ily félelmetes megbetegedés se váltott ki rendkívüli nyugtalanságot sem a nép körében, sem pedig a bábák nagy része között. Ezért a beteghez csak elvétve hívtak orvost. S ha a virágzó korú nő belehalt a sepsisbe, ennek okát (a postnatalis psychosiséhoz hasonlóan) abban látták, hogy „a tej a fejébe ment" a szerencsétlennek [48]. A gyermekágyi láz kezelési eljárásai főleg a magas láz ellen irányultak. Izzasztó szereket, homlokborogatásokat, különböző főzeteket alkalmaztak, s mint már szóltunk róla, a pálinka zárta be a kört. Némely helyeken a „tejláz" fellépését nem tartották károsnak, s ezért a betegek irgalmasan eltűrték azt, egészen a halál bekövetkeztéig. Ez utóbbi elkerülhetetlenségét isteni akarat megnyilvánulásaként fogadták, amelyet egyetlen orvos se lenne képes megmásítani [48]. A szülészeti segélynyújtás végrehajtása a XIX. században egészében véve gyenge minőségű volt. Az elmaradottság egyik fő oka a bábák többségének alacsony szintű képesítése volt. Hiszen ezeknek a többnyire egyszerű asszonyoknak se képzettségük, se hivatásuk a szülészeti gyakorlathoz nem volt. E tény visszaverődik a munkácsi püspöki vikárius egy 1801-ben az Egyházmegye klérusához címzett leveléből, melyben rámutat arra, hogy ,,a szüléseknél a hozzá nem értő tudatlan nők segédkeznek". Ebből kifolyólag a paróchiák köteleztetnek annak befolyásolására, hogy a községek csak a hatósági orvosok által képesített bábákat alkalmazzák [21]. 3. ábra : A munkácsi püspöki vikárius 1861. december 30-án kelt 002. számú levele a püspökség papjaihoz a bábaasszonyok teljes tudatlanságáról és az ukrán nemzetiség csecsemőhalandóságáról