Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században

BÁBAKÉPZÉS KÁRPÁT-UKRAJNÁBAN Kárpát-Ukrajna szülésznői problémája az egész XIX. század folyamán megoldatlan maradt. Az évszázad első felében okleveles szülésznő csak elvétve volt található. így például Ung vármegyében 1837-ben mindössze 5 képzett szülésznő működött, de ezekből is 3 magánbába volt [ 2]. 1868-ban egész Kárpát-Ukrajnának 49 okleveles bábája volt, melyek közül csak Ki töltöttbe hivatalos állást [38]. A mintegy 577 ezres lakosság számára ez nagyon is kevés volt. De a továbbiakban is lassan emelkedett a képzett szülésznők száma. E probléma megoldhatatlannak mutatkozott, mivel a XIX. század utolsó évtizedéig nem létezett tanintézet, mely a bábaképzésre lett volna hivatott. A bábaképző intézetek fejlesztése Magyarországon, az egyetemeken folytatott szülésznői oktatás mellett, a múlt század 70-es éveiben indult meg. De az ország határszéli részein az iskolák, ill. tanfolyamok szervezése csak a század végén kezdődött. A bábanövendékek oktatása az országban a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1875-ben 27912. szám alatt kiadott „Ideiglenes szabályzat az országos szülésznői tanintézetek számára" értelmében folytatódott. Később e szabályzat a 15913/1880. és a 6105/1903. miniszteri körrendeletekkel bővült ki. E rendeletek alapján folytatódott az oktatás az ungvári tanintézetben, valamint a máramarosszigeti tanfolyamokon is. 1890-ben a máramarosszigeti kórházban a belügyminisztérium által létesített hathetes ingyenes bábaképző tanfolyam indult meg [40]. E tanfolyamokon a már tevékenykedő parasztbábák részesültek oktatásban, ami által lehetőséget kaptak némi elméleti kiképzésre is [20]. Máramarosszigeten másodrendű bábaképzés folyt, és a tanfolyamokat elvégzett bábák csak „cédulákat" kaptak. Ez volt az a rövid tartamú pótbábaképzés, mely az országban az évszázad vége felé Tauffer tanár indítványozására kezdődött. Ugyancsak Tauffer közreműködésével hívták életre az ungvári bába-tanintézetet is. Az említett két tanfolyam Magyarország északkeleti megyéit volt hivatva ellátni képzett bábákkal [40 j. Az Ungvári Bába-Tanintézet a Belügyminisztérium (a Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyásával) 1890-ben kiadott 34689. számú határozata alapján létesült [39]. Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros kárpát-ukrajnai vármegyéken kívül az intézet kiszolgálási körébe tartozott még Zemplén, Szabolcs és Szatmár megye bábaellátása [6]. A tanintézet eleinte csak kísérleti jellegű volt. 1894-ig egy tanfolyam időtartama mindössze 3 hónapig tartott, és ezért a végzett bábák csak helyi jellegű bizonyítványokat (azaz „cédulákat") kaptak, melyek csak oly községekben nyújtottak letelepedési lehetőséget, melyekben okleveles bába nem működött. Ellenben ha a szülésznő a tanfolyamot végzett „cédulás" bába után érkezett, úgy ez utóbbi megtarthatta jogát a szülészeti gyakorlatra [4, 5]. Meg kell jegyeznünk, hogy mind az ungvári tanintézet, mind a máramarosszigeti tanfolyamok „céduláinak" elnyerői, ha nem is volt kiváló képesítésük, felkészültségben feltétlenül fölötte álltak a hatósági orvosok által ugyancsak „cédulásoknak" minősített bábáknál. Azonkívül az ungvári tanintézetben már kezdetétől fogva oklevelet is lehetett elnyerni. Ehhez az írni-olvasni tudó nők két tanfolyamot tartoztak elvégezni [4, 5|. A 3 hónapos oktatás díjmentes volt. A lakbért, a bélyegdíjat és a bábatáska