Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században

kárpát-ukrajnai megyének mindössze í)7, túlnyomórészt városokban lakó orvosa volt [23], ugyanakkor viszont a 45 körorvosi állásból 14 betöltetlenül maradt [24]. A SZÜLÉSZETI SEGÉLYNYÚJTÁS A gyakorlati szülészettel foglalkozó bábák többségének Magyarországon nem volt szakképzettsége. A segélynyújtást gyakorló, többnyire parasztbábák „tudása" a véletlenül szerzett tapasztalatokon és a hagyományos falusi előítéleteken alapult, melyek gyakran egyenesen ellentmondtak az orvostudománynak [41J. Az effajta tevékenységben nagyon gyakoriak voltak a legérthetetlenebb, titokzatos cselekedetek és műveletek. A gyakorlati szülészeti tevékenység szorosan összefonódott a kuruzslással, és sok misztikus elemet foglalt magába. A XIX. században Magyarországon országszerte a szülés a legkülönbözőbb testhelyzetekben folyt le : állva, térdenállva, guggolva, ülve, esetleg fekve, s néha térd-könyök helyzetben is. Ung és Máramaros vármegyékben a szülés többnyire állva ment végbe. Ilyenkor a szülő nő kezeivel a falban, esetleg az ajtófélfában megtámaszkodott vagy a plafon-gerendához rögzített kötélbe kapaszkodott [28, 45, 48], A szülés levezetése kimondottan eredeti, Európában egyedülálló módja a máramarosi ukránok közt fordult elő: elhúzódott szülésnél a szülő nőt hónaljánál fogva kötélhurokba akasztották, hogy lábaival ne érhessen földet [48]. Gyakran folyt le a szülés guggolva, ill, térden állva. Ilyenkor a szülő nő kezeivel két felborított szakajtóra vagy székre támaszkodott. A bába előtte térdepelve, vagy háta mögött ülve várta a gyermek megszületését. Ülő helyzetben a szülés többnyire a magyar lakosság köreiben volt elterjedve. Ugocsa megyében például két székre ültették a szülő nőt oly módon, hogy genitáléi a két szék közé kerüljenek, kezeivel azután megkapaszkodott az ágyszélben vagy egy harmadik szék támlájában. Ülőhelyzetbeli szülésvezetésnél a bába kizárólag a szülő nő előtt egy sámlin foglalt helyet [48]. A jobb módúak még a XIX. század elején is ún. szülőszékben ülve hozták világra gyermekeiket. Ez ókori római eredetű, fából készült szerkezetek Olaszországban még századunk negyvenes éveiben is használatban voltak [36, 45]. A szülőszéket Lugosi Fodor András írta le 1817-ben. A szülés e székben a következőképpen folyt le: a szülő nő ülve, 'Lábra; Szülőszék (sella partuesetlet? teli a fekvő testtartnshin S7étternesz- centrum). Dianum perpetuum, esetleg télig tekyo testtartásban, szetterpesz Régi er(Jélyi magyar orv0

sok tett lábakkal helyezkedett el benne. A baba emlékére (Üjpest, 1942) c. könyva szülő nő lábai között kisszéken foglalt he- bői. (lap)