Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században
lyet, s beolajozott kezével gyakran végzett belső vizsgálatokat. A megszületett magzat a bába ölébe hullott. A szülőszéket az ágy közelébe helyezték, hogy könnyebben lehessen belefektetni a gyermekágyast[32J. A gazdag és a zsidó nők ágyban fekve szültek [48]. A köznépnél is dívott a fekvő helyzetű szülés, viszont ez ágyon kívül folytatódott. Mellesleg a padlóra (földre) fektetett szülő nő alá nem mindig terítettek szalmát vagy rongyokat (többnyire a férj gatyáját). Az ágyban szülés a széles néptömegekben csak kivételes esetekben — hirtelen szülés, vérzés, eclampsia — volt tapasztalható. Még az ágyban vajúdó nők is a tolófájások jelentkezésével többnyire leszálltak onnan, hogy gyermeküket a földön szüljék meg [28, 32, 48], Azokban az időkben a nők mindennapi ruházatukban szültek, ill. a már használhatatlan, rongyos és piszkos fehérneműt öltötték magukra ilyen esetekhez. Ez az eljárás a ruhanemű bepiszkolásának elkerülését szolgálta. Általános jellemvonása volt ez a szegénységnek, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól. A tanult bábáknak olykor hosszú vitákba kellett bocsátkozniuk mind a szülés helyének és helyzetének, mind a ruházat, esetleg ágynemű kiválasztásának érdekében. És ha a szülő nő alá akár az ágyban, akár a földön tiszta lepedőt terítettek, ez már haladásszámba ment. Igaz, a földön szülést olykor maguk a bábák ajánlották, hogy szülés után kevesebbet kelljen takarítaniuk, mert ezt a legszegényebb lakosság is megkövetelte [48]. A szülés meggyorsítása és a fájdalom csillapítása érdekében a legkülönbözőbb eljárásokat alkalmazták. Ajánlatosak voltak a szülő nő különböző mozgásai, a hasfal nyomkodása, gőzölések stb. Használatban voltak különböző italok és varázsszerek [28, 48]. Meg kell jegyeznünk, hogy az egész évszázad folyamán a különféle szokásokat és kuruzslási módszereket lehetetlen volt kiirtani a szülészet köréből. Fájásgyengeségnél Ung vármegyében a nőket borszesz vagy forrón lelocsolt tégla párája fölött gőzölték, míg hasukat a férj gatyamadzagával kötötték át. Hasonlóan cselekedtek Arad és Nógrád megyében. Le kell szögeznünk, hogy a férj alsónemű tartozékainak Európa-szerte titokzatos erőt tulajdonítottak, mely a szülés veszélytelenségét és meggyorsítását biztosítja, valamint megvédi a szülő nőt a gonosz szellemektől és a démonoktól [37, 48]. Kárpát-Ukrajna déli részeiben, valamint Tolna és Pest megyékben a szülés sürgetése érdekében egy pohár vízbe dobott 8—10 szem anyarozst itattak meg a szülő nőkkel (varázsszerként). Az ugocsai ukrán nők ezenkívül feltétlenül kibontották hajukat, levették fülbevalójukat, gyűrűiket stb. Máramarosban szenet oltottak és e vízzel meglocsoltak minden ajtót s ablakot, a maradékot pedig ráöntötték a szülő nő ruházatára [48]. Sok helyütt mágikus hatást tulajdonítottak a fából faragott „szülőbabáknak" [45] meg másféle amuletteknek és talizmánoknak. Mindehhez csatlakoztak még az imádságok, bőjtölések, ráolvasások stb. A helyiséget, melyben a szülés végbement, még nyár idején is nagyon be kellett fűteni 28 . Ez nyilván azzal magyarázható, hogy a gyermekágyi lázt, a tünetek hasonlatossága miatt, sokáig meghűléses betegségnek tartották. Szokásszerűen a szülésnek a vajúdó jajveszékelése mellett és általában rettentő zaj kíséretében kellett lefolynia, ami ugyancsak a gonosz szellemek ellen irányult. Másutt ugyanezen célból igyekeztek mennél tovább eltitkolni a szülés megindulását. A démonok figyelmének elvonása érdekében sokszor rendkívül furcsa
