Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században

a Munkács melletti Szentmiklós község bábája fájásgyengeségnél oly erőszakkal húzta előesett lábánál fogva a medencevégfekvésű magzatot, hogy a gyermek törzsét a méhben leszakadt feje nélkül húzta ki, melyet aztán csak a később kihívott orvos távolított el [9], Az idézett példák arról tanúskodnak, hogy a tudatlan és durva, valamint káros beavatkozások az idő tájt nem mentek ritkaság számba, s egyidejűleg hiteles képet alkotnak a kárpát-ukrajnai szülészeti segélynyújtásról a XIX. században. Az orvosok eloszlása rendkívül egyenlőtlen volt. Mint azt Ung vármegye tisztifőorvosának jelentése bizonyítja, 1848-ban az egész megyének 13 orvosa és sebésze volt. Ezekből 9 lakott az alig 13 ezer lakost számláló Ungvárott. Ezenkívül 4 járási központnak volt egy-egy sebésze. Ez utóbbiak 209 község több mint 101 ezer lakosát voltak hivatva ellátni [3]. Az évszázad végefelé a 4 1, ábra: Czimbák András szerednyei plébános 1831. január 29-én kelt levele, amelyben Ung megye főispánját értesíti Ritter János sebészorvos daraboló műtétjéről. 30rA. <J>OHA4, onncb 9, e#. xpaHefWH 1408, JIHCT 2.