Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán -Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok
Vagyont nem hagyott hátra, illetve, amint az özvegy írja: „Igen kevés ami nékem s neveletlen kedves Árvájának hagyhatott, tsak valami kevés Házi Eszközből áll". Ilosvay úgy értesült a késői leszármazottaktól, hogy két lánya maradt életben. Az özvegy beadványa azonban csak egy lányt említ. „A többeket, úgy mint Hetet legszebb idejében rendre eltemetvén". Ez az adat is tuberkulózisra utalna, mint ahogy már a Doboka megyei fizikussága idején a Guberniumhoz felterjesztett nemesi bizonylatok is — hogy Szamosújvárt maradhasson — több ízben említik „beteges voltát". Gyermekei közül két fiára vonatkozó adatokat találtunk a Gubernium irattárában: Lajost édesapja 1800-ban a kolozsvári nemesi internátusba kívánta felvétetni 94 , Károly számára pedig 1802-ben kért elhelyezést, előadva, hogy „több fiú gyermekkel megáldva" azok egyszerre való neveltetése nehézséget okoz számára 95 . Minden valószínűség szerint ezt a kérdést úgy teljesítették, hogy Kolozsváron nem lévén hely, más városba vették fel internátusba, 1803-ban ugyanis kérte, hogy a kolozsvári konviktusba vagy szemináriumba tegyék át Károly fiát 96 . A „Kolosvári tehén himlő" című munkájában (1802) Nyulas maga is hivatkozik az akkor 12 éves fiára. Az özvegynek a protomedicusi 900 forintos fizetés egyharmadát ítélték oda nyugdíjként, ebben Nyulas utóda, Szőts András is támogatta az özvegyet 97 . Nyulas Ferenc fentebb tárgyalt életrajzi adatai egyben jól megvilágították orvosi és társadalmi tevékenységét is. Külön kell azonban szólnunk a kémia, helyesebben a gyógyvízanalízis terén végzett munkájának ismeretlen részleteiről. II. ÚJABB ADATOK GYÓGYVÍZANALITIKAI MUNKÁSSÁGÁHOZ Nyulas Ferencnek a „Jegenyei orvoskútról" szóló leírásáról már Ilosvay tett említést, de ő ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, így csak most, a kézirat újramegtalálása után nyílik lehetőség részletesebb elemzésére, ezzel kiegészíthetjük Nyulas vegyészi és balneológusi működésének képét. Az előbbiekben említettük, hogy a nagykalotai víz elapadása után fordult Nyulas figyelme 1805-ben a jegenyei víz felé. Bár azt már előzetesen ismerték és használták, kémiai összetétele és gyógyhatása nem volt tisztázott. A Komáromban megjelent „Mindenes Gyűjtemény" 1789-i kötetében részletes leírást is olvashatunk róla. Eszerint: „Sok nyavallyák ellen hasznos, innen nyáron által fogyhatatlanul vágynak messzünnen jött feredözők is", s kémiai szempontból is érdekes megállapításokat tett: „Fclyamatya a' fák, leveleit kővé változtatja ... A' mi pedig tsudálatos: a' rákok' hajaival es éppúgy bánik minden forrás, melyek ha meg-nem vetkeznének, tudnánk mi is petrifikált eleven rákok94 G. T. p. 8589/1800. 95 G. T. p. 8789/1802. 96 G. T. p. 7806/1803. 97 G. T. p. 2378/1809.
