Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán -Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok

Azokat az egyéneket, akik gyerekeik beoltását megtagadták és a kicsik ezután meghimlősödtek, a közvélemény pellengérezze ki. A hivatalosság jutalmazza a kitűnt oltó orvosokat, s azoknak fizessen minden vaccinatióért. A himlőoltás biztos védőeszköz lévén, eltiltja az ön- és közveszélyes — Erdélyben honos — variolizációt. Az Utasításnak „Az orvosokra és seborvosokra nézve, kik magokat a Tehén himlő oltására adják" címet viselő második fejezete Nyulas tudományos megfigyeléseit foglalja össze, egy évtizeddel Jenner korszakos műve, 6 évvel saját „Kolozsvári Tehén himlő" c. munkája után. Nyulas régebbi megállapításai némelyikét újra közli, de főleg újabb tapasztalatait — a nemzetközi himlőoltás tapasztalatait érvényesítve — foglalja 42 pontba. Részletesen követi és leírja a himlőoltás előidézte helyi és általános elváltozásokat az oltás első 12 napján. A részletes leírásban mai ismereteinkkel teljesen egyezően vázolja a himlőoltás macula-, papula-, vesicula- és pustula-szakát, majd a varasodás és a hegesedés kialakulását is leírja. Részletesen szól a „fattyú tehén himlőről". Az oltások eredményét 12 nap után olvassa le. Okfejtése helyenként terjengős, de nem feledhetjük, hogy Utasítása megjelenése idején a himlőoltás még új eljárás s körlevele egyben tancélú írás az oltó orvosok számára. Tudományos megállapításainak jó része ma is helytálló. Leírja az oltást követő lázas reakciót, a hónalji nyirokmirigy-duzzanatot és lymphadenitist. Tudja, hogy a vakcináció által kiváltott gyulladás, bőrpír egyénenként váltczó, s az a „gyengébb és rosszul táplált szubjektumokban" eltérő, a típusosnál későbben jelentkező tüneteket eredményezhet. Kritikai érzékére vall, hogy meglátja: az oltás után gyakran már másnap helyi gyulladás jelentkezik, de ez nem az oltással, „hanem a felettébb ingerelhetősége mián a bőrnek függ össze". Azt is jelzi, hogy az oltást követő 14—20. napon, a testen „pattogzás formájú" bolhacsípéshez, kásahimlőhöz hasonló kiütés jelentkezhet. Valószínűleg allergiás, anaphylaxiás reakciókat észlelhetett. Az oltás szövődményei között említi a kisgyerekeknél fellépő „convulsiót", clonusos-tonusos görcsöket, az orbáncot, az oltott kar felülfertőzését, a pyodermiát (a fattyú tehén himlőt). Az akkori idők hiányos sterilitása közepette a hasonló szövődmények kétségtelenül mindennaposak lehettek. Maga Nyulas is említi, hogy azok előidézésében az oltás „szennyes inggel való elsúrolása" jelentős szerepet játszik. Józanságára vall, hogy bár elismeri, hogy az ideális himlővar „barna, kemény, fekete, vastag", mégis ha „a többi szükséges jelek megvoltának, a var szinte nem érdemel annyi ügyeletet". Jogosan ellenjavallja az oltást az újszülöttnél (ma is csak 3 hónapos csecsemőket oltunk), s bölcsességére vall az is, mikor figyelmeztet, hogy oltóanyagot „sohasem kell olyan személyektől venni, kik betegesek, nehogy ezektől a betegség magja az egészségesre által plántáltassék". Országosan elrendeli, hogy az oltott gyerekek szüleinek oltási igazolványt („Bizonyító levelet") adjanak, s az illető felekezet papja törzskönyvezze az oltott egyén nevét, a vakcináció időpontját. Buzdítja az oltó orvosokat, hogy a vakcinálás alatt észlelt, a megszokottól eltérő jelenségeket tudományosan dolgozzák fel. A himlőoltó Utasítás újabb figyelemre méltó vonásokkal gazdagítja Nyulas tudós és felvilágosító orvosi portréját.