Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Perényi Frigyes: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770—1777

GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉS A NAGYSZOMBATI EGYETEMEN 1 7 7 0 — 1 7 7 7 PERÉNYIFRIGYES R

égebben az egyetemi orvosi karok hivatása csak az orvosdoktorok képzése volt. Mondhatni észrevétlenül, évszázadok folyamán, bizonyos formában helyet kaptak itt a többi egészségügyi foglalkozás képviselői, a sebészek, gyógyszerészek, sőt a szülészek is. Ennek a külföldi fejlődési folyamatnak tudható be, hogy a nagyszombati orvostudományi kar megalakulásakor, jóformán az orvosival egyidejűleg, megkezdődik a többi egészségügyi személyzet kiképzése. A gyógyszerészet mind a feudalizmus, mind a tőkés korszakban iparszerű foglalkozás volt, ami egészségügyi küldetése ellenére rányomta bélyegét a képzésre is.

1 Ebben azonban Európa-szerte akadtak kivételek, ahol az egyetemek gyógyszerészeket is graduáltak. Néhol, így a franciaországi Montpellier-ben, a gyógyszerész növendékek az orvoskari előadásokat is látogatták.- Nagyobbrészt, mint a hozzánk közelebb fekvő bécsi és prágai egyetemeken is, csak kötelező vizsgatétel volt bevezetve. Bécsben a nevezetes Ordo pharmacopoeorum Viennensium (1644)

3 már egyetemi vizsgára kötelezi a helybeli gyógyszerészeket. Ugyanez a kötelezettség a prágai egyetem esetében kiterjed egész Csehország területére. Hogy az egyetemi szabályzat — tehát még nem is hivatalos rendelet — itt nem maradt csak írott formaság, bizonyítja, hogy a 18. század folyamán igen jelentős számú, kb. 450 gyógyszerészjelölt jelentkezett vizsgára.

4 A jogi alap, sőt a gyakorlat tehát külföldön már bizonyos formában megvolt, jóval a nagyszombati orvoskar megalapítása előtt. 1 Régebbi szerzők gyakran és helytelenül „céhszerűnek" nevezték az egyetem előtti gyógyszerészképzést. Ez arra a tévhitre vezethet, mintha Magyarországon valamikor is gyógyszerészcéhek lettek volna. Másrészt a „céhbeli" képzés statutáris jogaiban is sokban különbözött a gyógyszerészitől. Szigorú rendelkezések egész sora intézkedett a képzés módjáról, idejéről, a tanonc és segéd magaviseletéről, kötelességeiről, a mestervizsgáról, felavatásról, szociális ellátásról, a numerus claususról stb. Idevágó legbővebb, bár már kissé elavult irodalom: Szádeczky L. : Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. 1 — 2. köt., Bp., 1913« 2 Ernyey J. : A Pázmány Péter Tudományegyetem és első gyógyszerészei. = A Magy. Gyógyszerésztud. Társ. Ért. 11. 19H5. 494 — 495. '•'Linzbauer, X. F,: Codex sanitario medicinalis Hungáriáé. 1—7. köt. Buda, 1852-1861. I. 245. 4 Hladík, J. : Die Anfänge der pharmazeutischen Ausbildung an der Karlsuniversität in Prag. = Acta facultatis pharmaceuticae bohemoslovenicae (Bratislava). Tom V. 1961. 199 — 220.