Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Perényi Frigyes: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770—1777

az olvasót arról, hogy már a tanítás legelső időszakában Winterl jól átgondolt elképzeléssel rendelkezett, nemcsak a két új tantárgy, de a gyógyszerészképzés magasvonalú vezetéséről is. 1773. április 3-án kiegészítő, inkább sürgető rendelet jelent meg az 1770. évi Constitutio sanitatis végrehajtása érdekében, mely ismételten szorgalmazta a gyógyszerészek egyetemi vizsgáztatását. Kissé különös, hogy Magyarország területén ezt a rendeletet csak 1778. december 21-én hirdették ki,

31 habár a jelek szerint a joggyakorlatban korábban is ismeretes volt. 1773-ban van Swieten már halott (megh. 1772. jún. 18.), és a birodalmi egészségügyi kormányzat Anton Störck kezébe került. Benne van Swieten felvilágosult jóakaratának, legalábbis Magyarországgal szemben, még a szikrája sem volt található. Az orvosi kar nehézségei egyre sokasodtak és az öt tanár, élükön Gilg János kari igazgatóval, drámai hangú beadványokkal döngette a bécsi bürokrácia kapuit. Számunkra itt legtanulságosabb Winterl két rendbeli beadványa; először négy tanártársával egyetemben, nem sokkal később, 1773. december 31-én a maga nevében egyenesen a királynőhöz címezve.

32 Mindkét beadványból sok részletadat tűnik ki a kémia, botanika és a materia medica, a gyógyszerészképzést érintő három tárgy tanításáról. A nehézségek leginkább gazdasági okokra vezethetők vissza. így az elégtelen beruházások a füvészkertben és a kémiai laboratóriumban, vegyszerek hiánya, mind az örökké üres államkasszát vádolják. Másrészt a nehézkes hivatalnoki apparátus csak a legnagyobb erőfeszítéssel képes rendezni azokat a problémákat, melyeket van Swieten szelleme bámulatos gyorsasággal és tökéllyel intézett. Minden valószínűség szerint a gondosan előkészített panaszos beadványnak megvolt az eredménye. Györy idézett nagy munkájában minden bizonnyal helyesen látta, hogy az öt nagyszombati orvostanár panaszai a hiányok leküzdése érdekében összefüggésbe hozhatók az 1774. évi Störck-féle, sokat emlegetett tanulmányi reformmal, mely a gyógyszerészképzésnek is nagy lendületet adott. A Störck-féle tanulmányi reform 1774. augusztus 9-i keltezéssel és október 3-i jóváhagyással látott napvilágot. Alkalmasabb terjesztés végett a következő évben latin nyelven könyv alakban is megjelent, amelyet hosszú címe

33 után általában Störck-féle Institutának szoktak emlegetni. Habár nagyjában csak a bevált van Swieten-féle elveket követte, néhány intézkedése igen fontos volt a gyógyszerészek oktatása számára. Itt fogalmazták meg először a gyógyszerész jelölt vizsgakötelezettségén kívül a három szaktárgy, a botanika, kémia és a materia medica kötelező látogatását. Ugyancsak itt mondták ki először, hogy a gyógyszerésznövendékek bevezetendők az orvoskari anyakönyvbe és részesülnek a kar minden szabadalmában. Érthetőbben szólva, teljesjogú egyetemi polgárokká váltak. Nem lesz talán érdektelen kitérni, milyen mostohán bántak régebbi történé31 Linzbauer X. F. : i. m. IL 707. 32 Győri OKT 83-84. 33 Instituta facultatis medicae vindobonensis curante Antonio Störck ... archiatrorum comité. Vindobonae, 1775.