Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Francisco Guerra: The Identity of the Artists Involved in Vesalius's Fabrica (R. Harkó Viola) - Hanna Sygietynska-Kwoczynska: Officinae sanitatis w osiemnastowiecznym Zamosciu (Kapronczay Károly)

Francisco Guerra : The Identity of the Artists Involved in Vesalius's Fabrica 1543. - Medical History, 1969, 1. 37-50. pp. Andreas Vesalius De humani corporis fabrica c. művének (1543), a reneszánsz nagy orvosi teljesítményének híressé válásában kiemelkedő szerepet játszottak anatómiai ábrázolásai. A kötetben azonban semminemű jelzést nem találunk, amelynek segítségével megállapíthatnánk a rajzok és fametszetek készítőit. Már közel kétszáz éve Llaguno ismertette Vasari megállapítását az illusztrátorokra vonatkozólag, sőt a Vesaliuskutatók is ismerik e megállapításokat, mégsem tulajdonítottak jelentőséget nekik. Vasari szerint a rajzokat Jan Steven van Calcar, a fametszeteket pedig Francesco Marcolini da Forli készítette. Vasarival együtt mindketten a velencei Tiziano-körhöz tartoztak az 1530-as évek végén. Egyébként maga Vesalius említette egy ízben, hogy van Calcar befejezett két rajzot az idegrendszerről, s várja az izmokról és belső szervekről készülő rajzok befejezését is. Azt is említi, hogy a csontváz és érrendszer rajzait közösen készítették az 1538-as Tabulae c. műben. Közvetve tehát Vesalius maga is valószínűsíti Vasari megállapításának helyességét, sőt ezt támasztja alá Marcolini és társai — Johann Britt és Giuseppe Porta — 1540—1542 között készített munkáinak gondos elemzése is. Vesalius a De humani corporis fabrica című művével vívta ki magának a modern anatómia megteremtőjének címét. Most ebben a megbecsülésben méltóképpen osztozik Jan Steven van Calcar és Francesco Marcolini da Forli, akik tudományos értékén túl is minden idők egyik legkiemelkedőbb könyvalkotásává tették a Fabricát. R. Harkó Viola Hanna Sygietynska-Kwoczynska : Officináé sanitatis w osiemnastowiecznym Zamoáciu. = Archívum Historii Medycyny, 1969, 32. 147 — 164 p. A magyar gyógyszerésztörténészeket is érdeklő téma, hogyan alakultak ki a középkorban a városi patikák és milyen volt a helyzetük a későbbi évszázadokban. A magyarországi és az európai helyzet összehasonlítását segíti elő Hanna Sygietynska-Kwoczynska tanulmánya, amely egy lengyel város — Zamosc — történetén keresztül enged bepillantani az előbb említett folyamatba. Ez a város Lengyelország délkeleti részén terül el, akkor tartományi székhely volt, és Jan Zamoyski — Báthori István lengyel király kancellárja — terveket készíttetett Bernardo Morandóval a város átépítésére és reneszánsz arculatának kialatására. Zamosc jelentőségét csak növelte, hogy Zamoyski a 16. század végén 10 katedrás Akadémiát alapított itt, ahol a medicinát is tanították. Részben az oktatás, részben a város lakosságának számbeli megnövekedése számos patikus és orvos letelepedését eredményezte. A betelepülő „jövevények" a humanista lengyel polgárság tipikus képviselői, akik könnyen illeszkednek be Zamosc életébe és a városi évkönyvek tanúsága szerint hamarosan jelentős tisztségeket viseltek a városi magisztrátusban. A reneszánsz korában alapított zamcsci patikák nem jelentettek versenytársat a régebbi királyi és kolostori patikáknak. Az új gyógyszertárakat a Renek Weilkin (Nagy Piactéren) — a város centrumában — építették, és a polgárság ízlésének megfelelően rendezték be. A városban letelepedő híres patikus családokban (Lipowski, Piechowicz, Grabowicz és Reyneberger) apáról fiúra szállt a mesterség, és a leszármazottak közül nem egy híres gyógyszerész lett. Hanna Sygietynska-Kwoczynska a város levéltárából előkerült patikai inventáriumok tanulmányozása segítségével rajzolta meg a zamcsci patikák helyzetét a 18. században. Számos érdekes adatot (gyógyszer-elnevezéseket, recepteket és elszámolásokat) közöl, amelyből következtetni lehet a lengyelországi patikák helyzetére és színvonalára. Külön emlí-