Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Fundárek, Radoslav: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetem orvosi karán (német nyelven)

Összefoglalás A nagyszombati egyetem 200 éve megalakult orvostudományi karának nagy jelentősége volt mind Magyarország, mind azon belül a mai Szovákia gyógyszerészképzésében. Az orvosi kar keretében már 1770-ben megindult egy háromhónapos képzés, amely 1775-től egyévesre növekedett. Előtte — egészen az egészségügy általános helyzetét szabályozó Generale normativum in re sanitatis 1770. január 2-i megjelenéséig — a szomszédos országokhoz hasonlóan Magyarországon is céhszerű keretek között folyt a gyógyszerészek képzése, bár a gyógyszerészek alacsony számuk miatt nem tömörültek céhekbe. Az orvosi magániskolákban (Moller Károly Ottóé, Fischer Dánielé) jelentős gyakorlati gyógyszerész ismereteket sajátítottak el a tanulók, Perlitzi János Dániel 1741-es tervezetében pedig a kémia és botanika tanszéke mellett a gyógyszerészeti tanszék is szerepelt. A nagyszombati egyetem orvosi karának professzorai közül a physiologia és pharmacologia tanárának, Prandt Ádám Ignácnak és mindenekelőtt a kémia és botanika tanárának, Winterl Jakab Józsefnek voltak nagy érdemei a gyógyszerészképzés kialakítása terén. Winterl a botanika oktatásában (a nagyszombati korszakban mindvégig megoldatlan maradt a botanikuskert ügye) éppúgy, mint a kémiában (a korban uralkodó flogiszton-elméletet éppen akkoriban rendítették meg a gázok tulajdonságait felfedő nézetek) nagy nehézségekkel küzdött. Előadásainak fennmaradt két kézirata és növendékeinek disszertációi azt bizonyítják, hogy ő maga még megmaradt a flogiszton-elmélet mellett. Egyik kézirata, amely ugyan már az egyetem Budára költözése után keletkezett, azért jelentős számunkra, mert benne a gyógyszervegyészet alapjait találhatjuk meg (Winterli Compendium Pharmaciae). Igazán alapos képet a kémiai tanszék munkájáról a kémiai tárgyú orvosdoktori disszertációk nyújtanak. A gyógyszervegyészet köréből Maritius Faby, az elméleti kémia tárgyköréből Reineggs Jakab és Madács Péter, a gyógyvizek elemzéséről pedig Pillmann István és Gömöry István írt. Az élettan és gyógyszertan tanára, Prandt Ádám Ignác előadásait az előírt tankönyvek (Vogel, Cartheuser, Crantz és Gaubius művei) alapján tartotta. A nagyszombati orvosi karon megkezdődött gyógyszerészképzés bár nem volt minden előzmény nélküli, mégis meglep magas színvonalával. A bécsi egyetemen azidőben folyó oktatástól semmiben sem maradt el. Ez annál feltűnőbb, mivel sokkal mostohább körülmények között, egy alakulóban levő, állandóan szerveződő új tanintézet falai között jött létre. Méltán lehetünk rá büszkék, eredményeit haladó hagyományaink között tartjuk számon.