Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Székely Sándor: A magyarországi orvosok szakmai tájékozódási forrásai a XIX. század első felében
A MAGYARORSZÁGI ORVOSOK SZAKMAI TÁJÉKOZÓDÁSI FORRÁSAI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN* SZÉKELY SÁNDOR A Z idő múlásával az egyszer megszerzett ismeretanyag feledésbe is merül, el is avul. Manapság — elsősorban a műszaki értelmiség vonatkozásában — több vizsgálatot is végeztek a szakmai ismeretek elavulásának időmeghatározása céljából. Ezek a vizsgálatok nem is túlságosan hosszú időt jelölnek meg, 10—15 évet, amely idő alatt például a mérnökök szakismereteinek oly nagy része avul el, hogy ha időközben nem tájékozódnak szakmájuk újabb eredményeiről, ha nem tartanak lépést tudományáguk fejlődésével — „lemaradnak a versenyben". Az orvosok vonatkozásában ilyen vizsgálatokat tudomásunk szerint nem végeztek, és úgy véljük, elég nehéz volna megállapítani azt az időt, amelynek elteltével az orvos is „lemarad a versenyben". Az azonban bizonyos, hogy az orvosoknak is szükségük van arra, hogy folyamatosan tájékozódjanak szakmájuk új ismereteiről, az új eredményekről — és ezt minden lelkiismeretes orvos az adott lehetőségekkel élve meg is teszi. A lehetőségeket a szakmai tájékozódási források jelentik. A tájékozódás forrásai — történelmi kialakulások sorrendjében — a következők ; L A személyes kapcsolatok, beleértve a levelezést, az üzenetváltást. 2. A monográfiák (könyvek), amelyek ismeretközlő forrásjelentősége a könyvnyomtatás felfedezése után ugrásszerűen megnőtt; tulajdonképpen a könyvnyomtatás felfedezése után vált közkinccsé az az ismeretanyag, amelyet az orvostudomány az ezt megelőző másfél évezredben összegyűjtött. 3. A periodikák — és elsősorban a folyóiratok —, amelyeknek a jelentősége a XIX. század első felében kezd nagymértékben kibontakozni és amelyek a XX. század fordulóján már a legfontosabb tájékoztatási forrást jelentik. 4. Az ún. nem publikált irodalom (pl. kutatási jelentések, tanulmányutakról szóló jelentések), amely manapság válik egyre fontosabbá — természetesen az orvosoknak csupán szűk köre részére. A felsorolt tájékozódási források közül mai is, a XIX. század első felében is * Előadás formájában elhangzott a nagyszombati egyetem orvostudományi kara 200. éves évfordulójának tiszteletére 1969. november 11-én, a Magyar Orvostörténelmi Társaság által a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen rendezett tudományos ülésen.
