Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar állásfoglalása közegészségügyi kérdésekben, különös tekintettel a himlőoltásra (francia nyelven)
la première méthode immunbiologique dans l'histoire de la préservation médicale. Il ne craignait point de se charger de l'odium du progrès idéologique. En résumant les faits, il en résulte qu' à la Faculté de Médecine de Nagyszombat existait déjà l'intérêt aux problèmes de l'hygiène publique, quand la nouvelle discipline de la Police médicale n'était pas encore créée par J. P. Frank, Z. T. Huszty et leurs successeurs. Les travaux des élèves anticipèrent quelques problèmes de la future discipline avec le consentement et l'aide des professeurs et tout cela d'une manière progressiste. összefoglalás J. P. Frank úttörő művének megjelenéséig (az 1. kötet 1778-ban), illetve Magyarországon Huszty Z. T. művéig ("Diskurs über die medizinische Polizei, 1786") az orvostudományi karokon sehol sem tanították a közegészségügytant vagy ahogy azután elnevezték, az orvosrendőrséget. Az Osztrák Monarchiában Pesté az első érdem (1793), Prága és Bécs előtt. így érthető, hogy nagyszombati tanárok 1777-ig megjelent műveiben, melyekben a betegségeket az egyén szempontjából tárgyalták, elvétett megjegyzéseken kívül egyebet nem találunk. Plenck még a tipikusan tömeges betegségeknél (szifilisz, rüh, trachoma) sem foglalkozik tömeges megjelenésükkel, Schoretics meg pl. megemlíti a himlőt, de csak patológiáját és terápiáját. Bár Trnka V. hasonló szempontból indul ki műveiben, fennmaradt könyvtárjegyzéke (Catalogus Librorum etc. 1796, Széchényi könyvtár) a közegészségügyi problémák, nevezetesen a himlőoltás iránti élénk érdeklődéséről tesz tanúságot. Az általános közömbösség közepette érdekes tünetnek kell elkönyvelni, hogy ha nem is a nagyszombati tanárok, de egyes hallgatók közegészségügyi vagy hozzájuk közeleső problémákkal foglalkoznak disszertációikban: A komáromi Rodelsperger P. J. saját tapasztalati alapján foglalkozik a nagyszombati 1775-ös dizentériajárvánnyal. Hoff I. tézisei közül (1777) hetet szentel közegészségügyi kérdéseknek, köztük a himlőoltásnak is. Grandjean J. B. pedig egész disszertációját a himlőről és himlőoltásról írta. Közeli problémákról értekeznek Czepecz J. (a csecsemőhalandóságról), Rigler M. — bár klinikai alapon — a későbbi orvosrendőri szerzők kedvenc témájával, a kártékony hatású ételekről. A soproni Oertel H. munkája a szellemi munkások életrendjéről ír, de néhány, bár újszerűen ható Tissot- és hasonló idézet kivételével, 90 százalékban a pozsonyi Maehrl Jeremiás Halleben, 1733-ban megvédett disszertációjának szolgai másolata. Ezek a munkák, miként két balneológiai disszertáció is (Gömöry I. és Pillmann I.) nélkülözik a kollektív szempontot és a közegészségügy alapelvét: az állami beavatkozás követelményét. Élesebb képet annak a kérdésnek a megválaszolása ad, milyen állást foglalt el a nagyszombati kar a himlőoltással kapcsolatban, mert ez a kérdés az egész század folyamán a haladó orvosi és eszmei gondolkodásnak egyik próbatétele volt. Ellene és mellette elsősorban ideológiai fegyverekkel folyt a harc, orvosilag nem ismerték lényegét és szükségszerűen eszmei térre tették át a küzdelmet (a skolasztikus gondolkodás leküzdése, teológiai ellenérvek, politikai viták; pl. az amerikai államokban 1776-ig az oltás hívei republikánusok voltak, ellenfelei királypártiak, a felvilágosodás hívei pártolták stb.).