Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar állásfoglalása közegészségügyi kérdésekben, különös tekintettel a himlőoltásra (francia nyelven)

Magyarországon a század végéig nem volt talaja (1. Neuhold, Lissoviny, sőt Fuker orvosok elutasító vagy kétkedő álláspontját) és kb. 1790-ig Raymann J. A. úttörő 1721-es kísérlete után csak kevés további próbálkozásról tudunk (1768-ban Sgollanics F., 1776-ban Markmüller, a nádor udvari orvosa). Haen A. bécsi professzor pedig és a kar további tagjai is esküdt ellenségei voltak. Ezzel szemben több jel arra mutat, hogy a nagyszombati kar ebben a kérdésben, még a „conformetur" elvének megsértése árán is és Béccsel szembefordulva, önállóan foglalt állást. Grandjean említett disszertációja, Hoff tézisei helyeslik a himlőoltást és ez azt jelenti, hogy tanáraik, Schoretics és Plenck is. Trnka könyvtárjegyzéke ugyanerre utal, éppúgy, mint a nagyszombati abszolvensek további művei és működésük is (Báty J. Rosen-fordítása, Huszty nyilatkozatai, Benkő S. könyve a himlőoltásról, Báty, Huszty, Heidenreich J. L., Barbenius J. részvétele az oltás — akkor még variolizáció— népszerűsítésében). A nagyszombati orvostudományi kar tehát már Frank és Huszty előtt érdeklődést és éppen a himlőoltás terén még Béccsel szembefordulva is megértést mutatott a közegészségügy haladó eszméi iránt. 17 Orvostörténeti Közlemények 57—59