Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: A budapesti orvosi kar helye az orvosi szemlélet és gondolkodásmód történelmi fejlődésében
a sejtek, ha nem is az egyetlen és kizárólagos, de aránytalanul legfontosabb tényezői a kóros élet jelenségeknek"'. Huzella Tivadar a debreceni, majd a budapesti egyetem tanárának vizsgálatai azután a sejtközötti állomány biológiájával foglalkoztak. A morphologiai szemlélet érvényesülése tetemes mértékben befolyásolta a pesti Orvoskar egykori kutatási irányát. Ez az alapja a budapesti neurohistologiai iskolának (Lenhossék József és Mihály, Laufenauer Károly, Schaf fer Károly), Mihalkovics és Ónodi fejlődéstani vizsgálatainak, Thanhoffer tanulmányainak a belek idegvégkészülékeiről és a vékonybélben keletkező csillószőrös mozgásról. Nem a véletlen, hanem tradíció keltette fel Krompecher Ödön érdeklődését, ami azután a basalsejtes rák felfedezéséhez vezetett. Krompecher egyébként elsőként tisztázta, hogy a sejtoszláskor a magorsó tetraéder, ill. oktaéder kristályoknak megfelelő alakot ölt, s ezért a kristályosodás nem tekinthető az élettelen jellegzetes tulajdonságának. Említettük, hogy a kémia és a fizika a XIX. század fordulóján hatotta át az orvostant. Ez a történés is mélyen befolyásolta Orvoskarunk kutatási területét. Winterl J. —Berzelius dualisztikus kémiájának követője — felfedezte a rhodános vasreactiót, s elvi vonatkozásban megközelítette az accumulator gondolatát. Kitaibel Pál a klórmész, a vérlúgsó és a tellur felfedezője. A kémiai és a fizikai tudás újabb irányzathoz vezetett. Bichat kitűnő tanítványa, Andral arra a meggyőződésre jutott, hogy vannak elváltozások, melyek előbb jelennek meg a vérben, mint a szervezet szilárd részeiben. Ez a felfogás igen nagy jelentőségű volt, mert azt ismerte fel, hogy vannak az egész szervezetet érintő betegségek. Az Andral által megállapított haemopathologia hatására jött létre Rokitansky krasis-tana. Szerinte: ,,Das Wesen der speziellen Krase bei so heterogenen Zuständen aufzufinden, ist die Aufgabe der Künftigen Zeiten und nicht wohl der Anatomie, sondern der Chemie". Bár Virchow támadásának hatására Rokitansky visszavonta krasis-tanát, a bio- és pathochemiai későbbi eredményeik azt bizonyítják, hogy helyes volt az általa kijelölt út. Markusovszky 1858ban így ír: „Az okszerű pathologia úgy mint a physiologia minden tüneménynek legközelebbi okát külön keresi és csak azon változást ismeri el oknak, mely azzal közvetlen és szükségképpeni kapcsolatban áll. ... a tünemények okát lehetőleg vegyi és physikai folyamatokra igyekszik vissza vinni ...". Túlmenően a fizikai és kémiai módszerek alkalmazásán, egyúttal a szigorú causalitas szemléletéről is képet nyerünk, mely a pesti orvosi iskolát jellemezte. Magendie, aki szerint a gyógyítás célja a megváltozott működés élettani irányba történő helyreállítása, már azt állította, hogy az életjelenségek fizikai és vegyi folyamatokat követnek, amit Claude Bemard nagyon határozottan fogalmazott meg („Les phénomènes vitaux ont bien leur conditions physico-chimiques rigoureusement déterminés ...").. Johannes Müller és Claude Bernard felfogása lényegesen eltért egymástól. Amíg Müller az észlelésre helyezte a fősúlyt, Bemard a kísérlet fontosságát hangsúlyozta. Orvoskarunk mindkét irányzatot követte, tehát mintegy megvalósította Brücke, Ludwig, Helmholtz, valamint Du Bois Reymond követelményét; „die Physiologie auf chemisch-physikalischen Grundlage zu stellen".
