Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: A budapesti orvosi kar helye az orvosi szemlélet és gondolkodásmód történelmi fejlődésében
Ez valósul meg, amikor Pesten 1872-ben megalakul Plósz Pál biokémiai intézete, melynél csupán Hoppe-Seyler tübingiai tanszéke volt régebbi. Plósz éppen úgy a vérfehérjék egyik kutatója, mint késó'bb Liebermann Leó. Ismét az élet, az élő anyag kérdése került előtérbe, ami annyira meghatározta Emil Fischer munkásságát. Ezzel együtt felmerül az ép és a kóros lényegének meghatározása. Rokitansky kiemeli : „Da es aber gewiss ein gesundes und krankes Leben gibt ... muss weiteres Etwas geben, was die Bedingung dieser beiden Zustände oder diesen beiden Richtungen des Lebesprozesses enthalt. Und diese Bedingende wird wohl nichts anderes als die organische Materie sein' 4 , A pesti Orvoskar még ennél is messzebbre ment, amikor Balassa 1843-ban tanszékfoglaló beszédében már a szervezet egységét hirdeti: „Aki a beteg élet szabályait akarja kutatni, szükséges, hogy az ép és egészséges törvényeit alaposan ismerje, mert hiába erőlködik a részek tüneményeit megérteni az, ki előtt sötét az egésznek valója s az előbbiekhez való viszonya". Ez a felfogás már arról tesz bizonyságot, hogy az egészséges és a beteg élet között nincsen principiális különbség, amit nyolc évtized elteltével Korányi Sándor már úgy határozhatott meg : „A betegség az egészségtől csak praktikus következményeiben, de lényegében nem különbözik, ugyanazon törvényszerűségeknek alávetett, csak más-más befolyás alatt álló élet mind a kettő". Wunderlich egyike volt az elsőknek, akik kimondották, hogy az egészséges és a kóros élet megismeréséhez nem elegendő a morphologia, hanem a működésváltozások tanulmányozása is szükséges. Erb, Traube, Leyden, Frerichs is hasonló véleményt hangoztattak. Claude Bemard az anatómiai és a functionalis gondolat között nem talált ellentétet, szerinte a földrajz és a történelem viszonyához hasonlítható a kapcsolat. Hazánkban is hamarosan megindultak a kísérletes kutatások, ami főként Jendrassik Jenő, Balogh Kálmán és Hőgyes Endre érdeme. A functionalis pathologia megteremtése Korányi Sándor működéséhez fűződik (a vese-functio első vizsgálata, a vese-insufficientia fogalmának meghatározása). A budapesti Orvoskaron a morphologiai és a functionalis irányzat egyaránt elnyerte a polgárjogot. Az az éles ellentét, ami még századunk első évtizedeiben is számos helyen megnyilvánult, a budapesti orvosi iskolában alig volt érezhető, sőt a különböző — egyrészt a morphologiával, másrészt a physiologiával, ill. kórélettannal telített szakterületek szemléletileg és közeledtek egymáshoz. A kórboncnokok, mint pl. Arányi, kísérleteket végeztek, Krompecher hangsúlyozta a kísérlet jelentőségét. Korányi Sándor nagyra becsülte az anatómiai gondolatot és boncolásokkal hasonlította össze a működés kóros változásait. A sebész Verebély kórbonctani alapon tárgyalta a klinikum különböző kérdéseit. Functionalis irányzat nélkül ma már nem képzelhető el az orvosi tudomány, de ugyanannyira nélkülözhetetlen az ép és a kóros alaki ismerete. A morphologia jelentette azt a biztos tudást, ami lehetővé tette a functionalis irányzat keletkezését és továbbfejlődését. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy az elektronmikroszkópos vizsgálatok szerint voltaképpen minden functionalis jelenség szolt Orvostörténeti Közlemények 57—59
