Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, 1777—1806
A BUDÁRA HELYEZÉS TÖRTÉNETE Az egyetem átköltöztetésével kapcsolatos kérdés tanulmányozására Mária Terézia háromtagú bizottságot nevezett ki Niczky Kristóf, Kempelen Farkas és Szabó András személyében, akik egyhangúlag javasolva az áthelyezést, 1766. december 22-én adták be felterjesztésüket a királynőnek. 6 A korabeli dokumentumok tanulmányozása megerősíti az eddigi feltételezést, hogy az áthelyezés javaslatánál döntő súllyal estek latba az orvosi kar igényei. Alábbiakban kiemeljük a latin és német nyelvű, általunk tanulmányozott idevágó levéltári anyag orvoskari problémáival foglalkozó részeit állításunk igazolására. 7 Nagyszombatban a legnagyobb nehézséget az oktatás céljait szolgáló gyakorló kórház hiánya okozta. Schoretich Mihály, az orvosi gyakorlat tanára részletes beadványában kifejti, miért van szükség ilyen kórházra, és hogy lehet ilyet alapítani, illetve felépíteni: „Az orvosi tanulmány valamennyi előadásának a főcélja : a betegek gyógyítása. Ennek sikeres haladása végett a gyakorlat tanára a betegek ágyához vezeti az elméleti alapelvekbe elégségesen bevezetett orvosjelölteket, mint ahogyan ez bevett szokás valamennyi jól szervezett egyetemen. Ott aztán megtanítják őket arra, hogy megvalósítsák azt, amit a tanszékekről hallottak. Még pedig mielőtt közgyakorlatra bocsátanak őket, ne hogy megessék, hogy az emberek életveszélye árán legyenek kénytelenek megtanulni a gyakorlatot. Ennél fogva bár világos, mennyire hasznos és szükséges a gyakorló kórház, még inkább kitűnik ez abból, hogy sokkal kevesebb a tanulók száma amiatt, hogy a kar híján van a gyakorló kórháznak, hiszen azok az ifjak, akik az orvostudománynak szentelik magukat, nagyon jól látják ennek szükségességét, miért is máshol keresik a tapasztalás alkalmát. Mivel pedig a versengés legnagyobb részben a hallgatók számától függ, szükségképpen következik, hogy nagyobb lesz a versengés ott, ahol van gyakorló kórház. Ennek hiánya akadályozza az újonnan avatott orvosok boldogulását és alkalmaztatását, hiszen mindenki inkább akarja rábízni életét olyan orvosra, aki jártas a gyakorlatban, mint a pusztán elméletileg képzettre." Továbbiakban kifejti Schoretich, milyen legyen a gyakorló kórház épülete, berendezése, az egyes helyiségek rendeltetése. A bemutatás és gyakorlat céljára elégnek tartja a nyolcas beteglétszámot, de ezek kiválogatásához nagyobb kórházi anyag szükséges: „A számos beteg kiváló alkalmat ad a tanárnak, hogy megfigyeléseket tehessen, új tapasztálatokra tegyen szert. Ezeket aztán nyomtatásban megjelentetik, és így mi közben előmozdítják a gyógyítás tudományának gyarapodását a betegek javára, a tudós világban hírt és megbecsülést szereznek a karnak és az egyetemnek. A gyakorlat folytán a hallgató sokszor egyetlen ránézéssel több dolgot lát meg és több rejtett dolgot fedez fel a betegen, mintha a gyakorlatot tanulva, órákat kutatva kínlódik." 6 O.L.C 07 1100 Helytartótanácsi Levéltár, Departementum litterario-politicumActa ad translationem Universitatis Tyrnaviensis spectantia - 1770 — 1786. 330 — 357 p. — Ui. 120—121: belecsúsztatva a „Projecta Reparationis comoditatum in Arce Regia Budensi feliratú aktába: Schoretich felterjesztése. — O.L. 7 O.L. C 07 1100 AT 108—117. „Summarische Erläuterung der die Übersetzung der Universität von Tyrnau nach Ofen, betreffenden Fragen."
