Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

Ambró következetes fellépése nagy lendületet adott a semmelweisi tanok hazai elterjedésének. A növekvő külföldi elismeréssel párhuzamosan itthon is egyre több szó esik a szaklapokban Semmelweisről és a gyermekágyi láz megelőzéséről. Az ellenzők elhallgatnak. Semmelweis hívei pedig egyre nagyobb számban jelentkeznek. 1870-ben Verebélyi László írja az akkor már nagy érdeklődést kiváltó Listerféle sebkezelési eljárással kapcsolatban: „Távol van tőlem Lister modorát nem ajánlandónak állítani; azonban legyen megengedve annak értékét a kellő fokra leszállítani, s ezáltal még inkább gyógy elf ár ásunk e gazdagodását, de korántsem legkitűnőbb haladását a gyakorlatban kellő figyelembevételre és adandó alkalommal alkalmazásra ajánlani." (59) Verebélyi László 1805-ben szerezte a pesti egyetemen orvosdoktori, sebész- és szülészmesteri oklevelét, tehát Semmelweisnek is tanítványa volt. 1805 őszétől Balassa klinikáján lett műtőnövendék, 1807-től Balassa, majd utóda, Kovács József mellett tanársegéd. Tudjuk, hogy a sebészeti klinikán is ismerték és alkalmazták a Semmelweisféle antiszepszist (00). Ezért nem jelenthetett Verebélyi számára Lister eljárása olyan újdonságot. Verebélyi 1809 őszén Billroth bácsi klinikáján volt tanulmányúton, s erről szóló beszámolójában elmondja, hogy Billroth elfogadta Semmelweis tanait: „A genyvér — Pyaemia — eredetét illetőleg, mely felenben újra vita tárgya, benne a helybeli okok által létrehozott vérfertőzés találta pártfogóját, szemben Roserrel, ki annak miasmaticus eredetét akarja kimutatni... (Érdekes jelenségként kell említenem, hogy a gyermekágyi láz oktanában elfogadta Semmelweis nézetét, míg Braun K. a contagiosomiasmaticus elméletet pártfogolja.)" (01) 1871 elején a külföldi tanulmányútjáról visszatérő belgyógyász, Kétli Károly ismertette az Orvosi Hetilapban Otto Spiegelberg „Über das Wesen des Puerperalfiebers" című könyvét. Kétli a következőket írja: „A gyermekágyi láz lényegének kiderítése hosszú időn át számos orvost és kórboncznokot foglalkoztatott, s mindez ideig igen eltérő véleményekkel állunk szemben, melyek közül azonban a kór ragályos jelleme mellett harczolók látszanak győztesek maradni... A ragályozási elmélet felállítása körüli érdem főleg az angolokat és hazánkfiát, Semmelweist illeti. Miután azonban ezen ragályelnevezés kissé széles fogalmaknak ad helyet, Spiegelberg a gyermekágyi lázakat sebkóroknak, geny- vagy evvérnek tekinti". Kétli ezután elég részletesen foglalja össze Spiegelberg nézeteit, amely lényegében Semmelweis tanain alapul, bár a „rothadt szerves anyag"-ot mint közvetlen kórokot nem említi. Befejezésül azt a következtetést vonja le Kétli, hogy „úgy látszik, hogy a gyermekágyi láz genius epidemicusa az orvos vagy bába kezein és ruháin fekszik." (62), Ugyancsak 1871-ben, május 13-án Rupp Nep. János orvoskari dékán a kar alapításának századik évfordulója alkalmából tartott ünnepi beszédében is elismerő szavakkal emlékezett meg Semmelweis-rőL Beszédének végén utalt arra, hogy az orvosi kar számos jelentős tudóssal is büszkélkedhet : „és végre kegyeletes visszaemlékezéssel szólanék közelebb elhunytjaink közül Sauerről és Semmelweisről, ki a gyermekágyi lázról közzétett dolgozataival jeleskedett, s óhajtanám a tudományban és műtevésben egyaránt ragyogó Balassát dicsőíteni, ha az óra nem intene befejezni máris hosszúra nyúlt beszédemet" (63).