Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

]872-ben — tehát már a fent ismertetett viták lezajlása után — a németországi tanulmányúton levő Beretzky Endre „a Semmelweis-féle tan elterjedését illetőleg" írt leveleket az Orvosi Hetilapnak. Beretzky 1807-ben szerezte orvosdoktori oklevelét a pesti egyetemen. 1807-től 1870-ig a Rókus-kórházban működött előbb mint segédorvos a II. orvosi (belgyógyászati) osztályon, majd mint alorvos a szülészet-nőgyógyászati osztályon. Az osztály vezetését 1870 elején átvevő Fleischer Józsefnek tehát ő lehetett itt az első munkatársa. Bár csak rövid ideig dolgozhattak együtt, mert Beretzky még abban az évben kétéves külföldi tanulmányútra ment, hogy a német kórházakban képezze magát tovább a szülészetben, Semmelweis melletti kiállásában azonban feltételezhetjük Fleischer hatását is, hiszen következő alorvosai is mind Semmelweis híveiként léptek a nyilvánosság elé. Beretzky első levelében Berlinből írja, hogy tíz évvel Semmelweis nyílt leveleinek megjelenése után hatását már igen sokfelé meg lehet találni: „Semmelweis tana már sok hódítást tett. Néhol csak hallgatva követik, másutt vezérnek nevezik Öt. A legnagyobb örömmel írhatom, hogy olyan híres egyetem, mint a berlini, azon elvek szerint halad ma, melyeket eleinte kétellyel fogadott." Közli Martin professzor 1871. november 24-én kelt felhívását a hallgatókhoz, hogy a gyermekágyasok vizsgálata előtt tisztítsák meg kezeiket, boncolás után pedig 24 óráig tartózkodjanak a vizsgálattól. Szóról szóra azon követelményeknek felel meg ezen intézkedés, melyeket Semmelweis annyira sürgetett. Elmondja, hogy kézfertőtlenítésre nem a klórmeszet, hanem a kálium hypermanganicumot használják, s Martin öt éve vezette be ezt a rendszabályt. Beretzky szerette volna statisztikai adatokkal is bizonyítani a megelőzés eredményességét, de sem a berlini klinikán, sem más meglátogatott intézményekben nem sikerült pontos adatokat kapni a halálozásokról. Prágában, Drezdában és a berlini Charitében az előző évben „epidémia puerperalis" volt, Martin klinikáján viszont négyszázon felüli szülés mellett csak 5 gyermekágyi lázas halál fordult elő. Beretzky közli, hogy Stadtfeld koppenhágai és Spiegelberg boroszlói professzor is elfogadta Semmelweis tanait. (Az utóbbi egyik művében Semmelweist németnek mondta, s ezzel kapcsolatban Beretzky megjegyzi: „Fájdalom, hogy a boldogultat tőlünk el akarják vitatni, s őt németnek tartják".) Drezdában a karbolsavat por alakban használják fertőtlenítésre (04), Beretzky második levelében arról számol be, hogy Halléban Olshausen, Jenában pedig Schulze szintén elfogadta Semmelweis tanait, s Halléban nem szabad a szülészeti klinika gyakornokainak boncolni. Schulzét elsősorban Semmelweis statisztikai adatai győzték meg. Kézfertőtlenítésre mindkét helyen a kálium hypermanganicumot, illetőleg Jenában a klórmeszet is használják (05). Beretzky Endre hazatérése után Budapesten folytatott magángyakorlatot, majd előbb a VII., később a X. kerületben választották meg kerületi orvosnak, s ebből az állásából ment nyugdíjba 1909-ben, 79 éves korában, 1921-ben halt meg. Beretzkyéhez hasonlóan indult Liebmann Mór pályafutása is. 18(>9-ben avatták orvosdoktorrá a pesti egyetemen, s lS70-ben lett a Rókus-kórházban Fleischer mellett segéd-, majd 1871-től alorvos. 1872-ben az egyetemtől kapott Schordannösztöndíjjal Bécsben, Münchenben, Würzburgban, Heidelbergben és Párizsban