Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája
További szakirodalmi működéséből először a Braun-féle dekapitációs horoggal kapcsolatban írt két közleményét említjük (21). Kari Braun, Semmelweis nagy bécsi ellenfele egy új szülészeti műszert ajánlott. Ennek célszerűségéről és alkalmazhatóságáról öccse, Gustav Braun és Scanzoni között vita támadt. Ennek során Braun kérte a szülészeket, hogy a műszerrel kapcsolatos tapasztalataikról számoljanak be (22). Fleischer öt levelet írt e tárgyban Gustav Braunnak, s előbb Semmelweis egy esetéről, majd négy saját esetéről számolt be elismerve a műszer, illetve a módszer előnyeit. Tudjuk, hogy Fleischer korábban Bécsben elsősorban Gustav Braun osztályát látogatta, hogy a szülészeti műtéttanban továbbképezze magát. A Semmelweis tanítványa és a Gustav Braun közti kapcsolat eléggé feltűnő. A Gortvay—Zoltán-monográfia (23) Halban nekrológja (24) alapján azt mondja, hogy Gustav Braun „belátta Semmelweis tanításának helyességét, férfiasan bevallotta tévedését és klinikáján haladéktalanul bevezette Semmelweis preventív rendszabályait." Egyik említett forrás sem közli azonban, hogy mikor ismerte el Braun Semmelweis igazát. így nem tudjuk, hogy Fleischemek nem volt-e szerepe Gustav Braun meggyőzésében. Fleischemek legjelentősebb megnyilatkozása 1872. november 2-án a Budapesti Orvosegyesületben tartott Semmelweis-emlékbeszéde (25). A korábbi Semmelweis-irodalom már kellőképpen méltatta ezt az emlékbeszédet. Fleischer valóban tanítványi húséggel foglalja össze Semmelweis tanításainak lényegét, bécsi, majd hazai működésés, végül a gyermekágyi láz kérdésében a külföldi, főleg német szülészek részéről kifejtett különböző álláspontokat. Orvostörténészeink már több ízben felfigyeltek arra a tényre hogy Semmelweis felett csak halála után hét évvel tartottak emlékbeszédet az orvosegyesületben (20). Erre a kérdésre később még visszatérünk. Nem véletlen azonban, hogy ezt a megemlékezést éppen Fleischer József tartotta. A kortársak ugyanis őt tartották Semmelweis legjelentősebb tanítványának, műve közvetlen folytatójának, így említi Fleischen Bruck Jakab (27), Elischer Gyula (28) és maga Kézmárszky Tivadar is (29). Fleischemek talán utolsó szakirodalmi munkája volt a Semmelweis-emlékbeszéd. 1875-ben ugyan jelent meg még egy közleménye (30), erről azonban Bruck Jakab is valószínűnek tartja, hogy korábban készült. Fleischer ugyanis 1873-tól fokozódó betegsége következtében nemcsak a tudományos tevékenységtől, hanem egyre inkább a gyógyító gyakorlattól is kénytelen volt visszavonulni. Az elhatalmasodó betegség miatt 1875 nyarától kórházi osztályának vezetését sem tudta ellátni, s ezért helyettest bíztak meg avval. Hosszas szenvedés után 1877. május 23-án Fleischer József fiatalon, 48 éves korában elhunyt. Jelentősége Semmelweis tanainak hazai terjesztésében nemcsak abban rejlik, hogy 1850-tól ismételten állást foglalt Semmelweis tanítása mellett, hanem abban is, hogy a Rókus-kórházban — az egyetemi klinikák mellett az ország legjelentősebb gyógyintézetében — egyrészt teljes érvényt szerzett az aszeptikus eljárásnak, másrészt az osztályán működő orvosokat is ebben a felfogásban nevelte, s Bereczky Endre, Liebmann Mór, Bruck Jakab írásaikkal is folytatták azt a harcot, amelyet Fleischer kezdett el Semmelweis tanainak széles körű elismertetése érdekében.
