Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája

Fleischer után, 1857-től Maizner János lett Semmelweis tanársegéde. Előzőleg — diplomájának megszerzésétől, 1852-től — Balassa mellett volt műtőnövendék. A szülészeti klinikán nem működött hosszabb ideig, mert az 1858—59 tanévben már kilépett az egyetem kötelékeiből. Előbb Jászladányon lett községi orvos, majd Kapnikbányán bányaorvos, de ezeken a helyeken sem maradt sokáig, mert 1859. június 12-én a kolozsvári orvos-sebészeti intézetbe a szülészet rendes tanárává nevezték ki. 1872-ben az intézet igazgatója, majd ugyanazon évben a kolozsvári egyetem megalakulásától 20 éven át a szülészet professzora, 1875-ben dékán, 1885-ben rektor volt. Maizner 1858-ban az Orvosi Hetilapban közzétette a szülészeti klinika 1857— 58. tanévi működéséről szóló beszámolót (31). A következő évben már mint „v. szülészeti tanársegéd" több közleménnyel is jelentkezett az Orvosi Hetilap hasábjain (32). Ezek közül a legjelentősebb a 13 folytatásban megjelent „Töredékek a nőgyógyászat (Gynaecologia) köréből" (33). Ez a már terjedelme következtében is jelentős sorozat a cím alatti megjegyzés szerint „Semmelweis I. tanár nyilvános előadásai és Scanzoni 'Lehrbuch der Krankheiten der weibl. Sexualorgane' után" adja a nőgyógyászat vázlatát. így szinte azt mondhatnánk, hogy Fleischer Semmelweis szülészeti, Maizner pedig nőgyógyászati előadásait dolgozta fel és adta közre. Semmelweis ugyanis éppen az 1857—58. tanévben — Maizner tanársegédi működése idején — tartott rendkívüli előadást „Gynaekologia" címmel magyar nyelven (34). Maizner a külföldi irodalommal egészítette ki Semmelweis előadásait; sokszor hivatkozik Scanzoni könyvének egy-egy részletére, elsősorban a nőgyógyászati eszközök ott közölt ábráira. Utal továbbá Kiwisch, Breslau, Mayer, valamint Rokitansky közleményeire is. A „méhpöfeteg" (polypus uteri) műtéti kérdéseivel kapcsolatban „úgymond Semmelweis tanár" megjegyzéssel szó szerint idézi beszámolóját egy esetéről, majd ennek folytatásaképpen már saját szavaival ír le egy másik esetet: „Semmelweis tanár szívességéből közölhetem a következő igen érdekes esetet az ő magángyakorlatából". Ez a közlemény tehát jelentős, mert így némi fogalmat kaphatunk Semmelweis nőgyógyászati előadásairól, ugyanakkor bizonyítja, hogy Maizner az egyetemről való távozása után is hű tanítványként kapcsolatban maradt Semmelweisszd, s nemcsak a nőgyógyászaiban, hanem a szülészetben, illetőleg a gyermekágyi láz kérdésében is követhette professzorát. Másik 1859-ben megjelent szülészeti közleménye (35) egy részletkérdést tárgyal, a Semmelweishez fűződő kapcsolata szempontjából nem nyújt semmiféle támpontot. Harmadik cikke sebészettörténeti tárgyú (30). A cikk alatt a következő szerkesztői megjegyzést találjuk: „A tanár úr, mint a pesti egyetemi műtőintézet növendéke a próbatétel alkalmával Balassa tanár úr meghagyásából tattá ezen értekezést, mélyet különösen a hazánkat érdeklő adatok kedvéért igen örömest közlünk." Ez mind Balassa, mind Markusovszky orvostörténeti érdeklődését bizonyítja, egyúttal megmagyarázza, miért Maizner vállalkozott később a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézet történetének a megírására. Maizner 1800-ban még néhány referátumot közölt az Orvosi Hetilapban az