Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Benedek István: Semmelweis betegsége és halála

kívül heveny lobos folyamat is volt jelen az agy- és gerincvelőben." A heveny lobos folyamat a sepsis következménye, a krónikus „tünemények" ellenben a hosszabb ideje húzódó idegrendszeri ártalomra vallanak. Ugyanez derül ki a boncjegyzőkönyvből, amelyet Scheuthauer Gusztáv küldött meg a Hetilapnak. Az idegrendszerre vonatkozó összefoglalás: Hyperaemia meningum, hyperaemia et atrophia cerebri cum hydrocephalico chronico. Degeneratio grisea medullae spinalis. (Agyhártyák vérbősége, agyvelő vérbősége és sorvadása idült agyvízkórral. Gerincvelő szürke elfajulása.) Ez a kórbonctani kép nem bizonyítja a paralysist, nem is cáfolja, pusztán jelzi valamilyen krónikus ártalom jelenlétét. Érdekes újabb misztifikáció: A bécsi kórbonctani intézetben Őrzött jegyzőkönyvben — amelyet Leopold Schönbauer tett közzé 1947-ben, majd nálunk Haranghy László 1905-ben—hiányzik az atrophia cerebri ésahydrocephalus chronicus kifejezés. Miért hagyták ezt el a jegyzőkönyvből, vagy miért toldotta meg ezzel Scheuthauer a jegyzőkönyvet, nem deríthető ki: legjobb indulattal az a feltevés kockáztatható meg, hogy nézeteltérés volt a kórboncnokok közt, ezt tükrözi a különbség. Nem tudjuk, ki végezte a boncolást, Rokitansky, Meynert, Scheuthauer vagy valaki más. Lehetséges, hogy Scheuthauer nem értett egyet a jegyzőkönyv szerzőjével, ezért változtatta meg az Orvosi Hetilapnak küldött szöveget. Természetesen más magyarázat is elképzelhető, egyik sem hitelesebb a másiknál. Az idegrendszer kórszövettani feldolgozását Theodor Meynert végezte el. Leletéből a kórképre vonatkozóan annyi állapítható meg, hogy a heveny toxikus-infectiosus gyulladás jelei túlsúlyban vannak az idült elfajulás jeleivel szemben, vagyis a halált a heveny gyulladás okozta, de volt krónikus folyamat is — ám hogy ez mi volt, arra nézve a lelet nem ad kielégítő támpontot. Semmelweis földi maradványainak exhumálása során Bartucz Lajos végezte el az anthropologiai, Regöly-Mérei Gyula a pathologiai vizsgálatokat. Az elmebajra vonatkozóan a csontok vizsgálatából nem várhattunk és nem is kaptunk perdöntő adatot, a sepsisre vonatkozó fontos leletekre alább térek ki. Az a negatívum, hogy syphilisre utaló jelek a csontokon nincsenek, csupán azt bizonyítja, hogy Semmelweis nem szenvedett a vérbaj III. stádiumában (amint ez a kórlefolyásból is nyilvánvaló), ám a paralysis lehetőségét nem zárja ki. Mégis, az exhumálással kapcsolatban újabb misztifikálás bontakozik ki. Bartucz Lajos professzor ugyanis, röviddel halála előtt, személyes beszélgetés során beszámolt nekem arról, hogy az exhumált csontok vizsgálatát nem tudta befejezni, mert — előtte ismeretlen okból — a csontokat hirtelen elvitték tőle, és többé nem kapta őket vissza, noha bizonyos pathologiás jeleket vélt fölfedezni rajtuk, amelyekről csak további alapos vizsgálat után nyilatkozhatik. Erre már nem kerülhetett sor, nemcsak a professzor halála miatt, hanem azért sem, mert Semmelweis maradványait egy műanyagtömbben a Semmelweis-ház udvarának Várhegy felé eső oldalába befalazták, í g y soha többé senkinek nem áll módjában ellenőrizni az anthropologiai és pathologiai vizsgálat eredményét,-— hacsak ki nem bontják a falat és le nem fejtik a műanyag-tömböt.