Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

határkötegek (Grenzstränge) lehetősége miatt polarisatiós mikroszkópos vizsgála­tok is történtek. Palaeopathologiai vizsgálataim eredményét (78) a következőkben foglalhatom össze : A koponya felszíne sima, sem azon, sem a belvilágban nem találhatók sy­philisre utaló jelenségek. A mellső és a hátsó scalában az impressiones digitatae vonalai erőteljesek, de a physiologiás határok között. A Bartucz által leírt (6) „osteoma-szerű" képlet és „exostosis" kórismének pathologiai megalapozottsága nincsen. Hasonlóan téves az a megállapítása is (6), hogy a jobb csecsnyúlványon lévő két kicsiny nyílás közül a első „gennycsatorna", az alsó pedig az életben történt „művi szúrás". Mindkét anyaghiány postmortalis, mert a széleken a koponyacsont három rétege jól elkülönül, reaktív csontjelek nincsenek. A röntgen­képen a csecsnyúlvány légtartó rendszere ép, A sziklacsont pyramisán individuá­lis jellegű csontcsipkék láthatók. A bal sziklacsont hátsó élén, a foramen jugu­larétól laterálisán, a sulcus sigmoideusra terjedően postmortalis törés található. Hasonló elváltozás van a jobb sziklacsont csúcsán, a hiány egészen a foramen lacerumig terjed. Az anthropologiai vizsgálat során Bartucz (6) palaeopatholo­giai szempontból többször tett téves megállapításokat; mivel ezek közlésre kerültek, kénytelenek vagyunk korrigálni a hibákat, így ezúttal az a véleménye, mintha „gennyedéses folyamat a sziklacsont csúcsát elpusztította volna" (6). A koponyacsontok három rétege ezúttal is jól elkülönül, a felszín sima, leépülés vagy appositio sem makroszkóposán és histologiailag, sem radiologiailag (2. ábra. 1. 61. oldj nem mutatható ki, bizonyos a postmortalis törés. Bartucz arról is ír (6), hogy a jobb felső (J-os fog helyén „csipkésszélű" sipoly található „fogtő­gyulladás következtében". Eltekintve az orvosilag szokatlan definitiótól, meg­állapítható, hogy az alveolus-fal megtartott, sipolynyílás nincsen (ez valójában a fogmeder), gyulladásos csontjelenség nem látható, a fog nem az élet folyamán, hanem postmortalisan veszett el. Közepes fokú abrasio a fogakon, a jobb alsó G-os s a jobb felső 4-es fogakon Huszár (28) röntgenfelvételen kimutatott cariest. A koponyáról készített histologiai készítményekben a csontszerkezet jól megtartott. A jobb lapockából két csontrészlet maradt meg (az angulus articularis és az angulus caudalis egy-egy darabja). A csontállomány széli része kirágott, felszíne fakéregszerű. A mikroszkópos képben a csontállomány tetemes mértékben felritkult, egyes helyeken teljesen elpusztult. A lamelíaris szerkezet eltűnt. A csontsejtek üregei, a Havers- és Volkmann-csatornák kiszélesedtek, faluk egyenetlen. Reactiv csontújképzés nincsen. Ezek az elváltozások kétségtelenül súlyos gennyes gyulladás, csonttályog jelei. Miután reactiv csontújképzési jelenségek hiányoznak, biztosan megállapít­hatjuk, hogy acut áttéti tályogról van szó, ahol még nem keletkezhettek ossi­ficatiós jelenségek. Nem oszthatom azért Benedek nézetét (7), aki válaszolva közleményemre (55a és b), ezen csontfolyamat kiterjedéséből arra következtet, hogy a kézen levő osteomyelitis ennél nem régebbi, noha az utóbbin már van osteophyta-szegély. Valamely csontgyulladás fennállásának idejét nem az elvál­tozás kiterjedése, hanem az dönti el, hogy megkezdődött-e a reactiv ossificatio,

Next

/
Oldalképek
Tartalom