Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

Az előzőek vagy megvannak, vagy hiányoznak, ezért járulékosak. Ugyanez áll a nektáriumokra és a pótpártákra vonatkozóan is. A csésze szerkezetileg és funkciója szerint a levéltől nem különbözik, formája változatos, általánosságban zöld színű, de más színnel is pompázik, gyakran a párta változásait követi. A csésze a nyári virágot betakarja, védelmezi és táplálékkal látja el. A párta biztosítja a legfinomabb vegetábilis struktúrát, minthogy hőfokát és illatát bőségesen változtatja. Ezzel tér el a csészétől, és ezekkel a jeles tulajdonságokkal egyszersmind a maga magasabbszintű életét és rendeltetését nyilvánítja ki. A szín, amely a párta jellemzője, vagy minden nemzedéken át változatlanul öröklődik, vagy pedig az elődben eltér, mint ahogyan kerti virágainknál. A fajban pedig a Georgia variabilis sok ismertetőjelben változik. Ezt a jelenséget fentebb más helyen a Oenothera mollissima és — grandifloraról, a Hibiscus mutabilisvól, a Gladiolus versicolorról megemlítettük. Az illat (34) a virágok ugyanazon anyagaihoz tartozik, amelyekből egyébként a gyanták és illóolajok összetevődnek, és amelyek (hidrogén, szén és nitrogén különböző arányú keveréke) gázzá kiterjedve jönnek létre, vagy az illóolaj gőzeivel válnak kedveltekké (35). Egyébként a virág nem minden részének jut egyforma szerep az illatkeltésben. Vagy a külső (Rosa), vagy a középső részek (

Cactus grandiflorus) vesznek abban inkább részt. Némely virág csupán nappal illatozik, mások viszont csak éjjel ontják illatukat (ezekhez tartoznak: a Pelargonium triste, a Hesperis tristis). Mások ismét csak a nap bizonyos szakában illatoznak, amint ezt a Lotus Jacobaeusvól más helyen megjegyeztük. Amelyek illatoznak, azoknál ennek elégséges oka elsősorban a hő közreműködése folytán az élő anyag kémiai adottságaiban található, amint ezt a trópusok alatt tenyésző, aromákban gazdag növények bizonyítják. Az Alpokban élő növények, noha intenzív fényhatásnak vannak kitéve, szinte teljesen szagtalanok, miként a hideg égöviek, míg a védett, árnyékos helyen virágzók olyan jól illatoznak, mint amelyek a napsütést élvezik (Narcissus). Az illatok kémiai alapokát vizsgálva könnyen kiderül, hogy a lakószobákban őrzött virágok miért váltanak ki könnyen asztmát szédülést, agyvérzést. Megállapítható továbbá, hogy egyes esetekben az illatanyag gyúlékony (Dictamnus albus), és egyes növények foszforeszcenciája erős, mint a Tropeolus maior, Lilium bulbiferum és — caledonicum, Tages patula és — erecta esetében megfigyelhető. A Clavaria phosphorea Sowerbynál (Rizomorpha súbcorticalis Pres) ez a jelenség annyira feltűnő, hogy sötét földalatti üregekben feleslegessé teszi a világítást. A pártának a növény szempontjából az a rendeltetése, hogy a legnemesebb, sajátosan a szaporításra rendelt szerveket a megtermékenyítés alatt is védelmezze. Színével és illatával esetleg rovarokat csalogat, továbbá a porzók számára alapul szolgál, hasonlóképpen alkotja a periszpermiumot (41). A pótpárta és a nektárium a párta és a porzó között elhelyezkedő levélkék, melyek színe és formája különböző. Változatos megjelenésű és ismeretlen funkciójuk következtében a módosulás és formálódás merő játékának kell azokat tartani. A mirigyek pontosabban váladéktermelő sejtekből állnak, és a virág belsejében elhelyezkedve nyálkát, mézet vagy nektárt választanak ki, amely a Musa paradisicaban, a Hoya carnosaban (Aslepias carnosa, L.), az Agave luridaban és