Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

-americanaban olyan bőségben halmozódik fel, hogy a földre csepeg. Egyébként a különböző növényekben eltérő illat és íz található, sőt azok mérgező hatásúak is lehetnek, amint ezt a Bromus terrestris, Aconitum nappellus és a Paulinia australis esetében tudjuk. A nektármirigyek a megtermékenyítő nedvek fokozására szolgálnak, amennyiben a váladékok nagyobb mérvű oxidálódásával a flogisztumot (42) szabaddá teszik. Cel. Sprengel (43) és Wildenow (44) úgy vélik, hogy a nektár odacsalogatja a megtermékenyítő rovarokat, és lelkesülten az isteni bölcsességet hangoztatják, amely ily módon végzi el a megtermékenyítést bizonyos növényeken. Kétségtelenül azt a természet más céljaival is kapcsolatba hozzák. A vacok vagy thorus, ill. thalamus nem más, mint egy pásztorbot megvastagodott és kiszélesedett vége, amely a virág és a gyümölcsöt hordozza. A szaporítás szervei a hím porzókra és a női termőkre oszlanak. A porzók porzószálból és portokból állnak, és parenchimatikus szövetbe ágyazott spirális edényekkel alakulnak ki. A porzószálak portokot viselnek, általánosságban fonálformájúak, de különféle alakzatban és formában is megjelenhetnek, olykor hiányoznak is. Legnagyobb tömegben a termőt veszik körül. A portokok a pollen tárolására szabály szerint két egymás mellett levő levelecskéből forrnak egybe, és már a nyári virágban tökéletesen kialakulnak. Külső felületükön vagy a levelecske csúcsán, vagy alapján, esetleg az oldalán futó varrat jelzi azokat, amely egyébként a növények bizonyos fajainál mindig ugyanazon a helyen található. Itt szakadnak fel a virágport kiszórni készülő portokok. A virágpor a termékenyítő por. Keletkezését tekintve először félig folyékony anyag, amely később besűrúsödik és gömböcskékké szilárdul, amelyek vagy nagyobbak vagy nagyítóval is alig kivehetők, általánosságban sárga színűek, ritkán violába mennek át (Epilolium), vagy pirosak (Túlira). Lehetnek teljesen köralakúak vagy szögletesek vagy különállók vagy tömötten elhelyezkedők. Mikroszkóp alatt finoman hártyázottnak — utricum (45) — látszanak, és ebben a vízben nem, olajokban azonban oldható sűrű kenőcsszerű anyagban, gödröcskében számtalan mennyiségű molekula mozog, amelyek szpermatikus szemecskék, magszerű élőlények. A termő mint a fogamzás és a magok kifejlődésére kijelölt szerv a virág közepét foglalja el, és magházra, bibeszálra és bibére különül. A magház vagy termőlevél a kocsányra telepedve, a termő alsó részét alkotja, belsejében üreget tartalmaz, több kamrácskára osztva, különböző irányú járatokkal. Alapszövet alkotja, melyet a kocsányból eredő spirális edények járnak át. Ezek a járatokban vagy a magház falában összpontosulnak varratokat formálva, vagy e szerv tengelyében kis oszloppá nőnek össze. A magház tartalmazza a magkezdeményeket, melyek kialakítására és kifejlesztésére hivatott, így megfelel az állati petefészeknek és méhnek. A magkezdemények, melyek átlátszó nedvvel megtöltött zsenge hólyagocskák alakját öltik fel, edénynyaláb segítségével kapcsolódnak a magtanyához. Ezek az edénynyalábok, melyeket köldökzsinórnak nevezünk, vagy a magház faláig vagy a magtanyáig haladnak, ahhoz varratokkal kapcsolódnak. Ha figyelmesen