Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

módon a növények életerős levelei a felesleges oxigéntől megszabadulnak, a szenet és a hidrogént pedig asszimilálják, és így a nedvek koncentráltabbakká válnak. Az ellentétes folyamatot a levelek az árnyékban végzik: felveszik nyilvánvalóan az oxigént, és leadják a széndioxidot, ilyen módon a belső részekből kiküszöbölődik a felesleges szén, és minthogy az éltető gáz ösztönzőül hat, fokozódik a növény vitalitása, a kémiai folyamatok megélénkülnek. A beteg növények, a zuzmók és gombák minden körülmények között az oxigént elnyelik, és szénsavat lehelnek ki. Egyébként ezen élettevékenységnek kedvez minden olyan körülmény, amely az előbbinek hátrányos. Ebből a funkcióból sok háramlik vissza az egyetemes makrokozmoszra is: az oxigén, melyet a nap hatására a növények kilehelnek, okozza a természet világában közismert nagy folyamatokat. Mert jóllehet a növények maguk a sötétben ismét felveszik az oxigént, mégis a jó megfigyelő Schulze véleménye szerint ezt a felvételt az oxigén nagy bősége elbírja. A levelek egy másik, nem kevésbé fontos hivatása a vízpárák ki- és belégzése. Ebben a ténykedésükkel a gyökerekkel lélegzenek együtt. Azzal, hogy a szénvegyületekké alakított nedveket felszívják, a táplálkozás forrását a növények számára ezen az úton biztosítják. A levelek bizonyos helyzetekben még a gyökeret is képesek helyettesíteni, sőt ezt magát táplálják is. Erre figyelemre méltó példák a legnagyobb hőségben, amikor maga a talaj is szomjas, a legdúsabb vegetáció vagy legcsekélyebb gyökérrel ellátott növények (Crassuíaceae) vagy a teljesen gyökértelenek, mint a csodálatos Acrides odoratum. Bizonyítják, hogy kizárólagosan harmatból, vagy a levegő páratartalmából nyerik a növények a levelek útján táplálékukat. A levelek párologtatják a vizet is. Az erdőkből keletkező felhők, és több más megfigyelés erről bizonyossá tesznek bennünket. E szerveken keresztül választódik ki ugyanis a gyökerek által felvett víz a legnagyobb mennyiségben. A víz elosztásának módját, ahogyan a jellemző nedvek szénben feldúsulnak, mindjobban koncentrálódnak, és apróbb képződményekbe beépülnek — melyeket szekretumok elnevezés alatt már részben ismerünk — részben az elkövetkezőkben ismerjük meg. Az utóbbi két funkció (29) ismeretében hálásan kell tisztelnünk a természetet. Ezek a kapott jótétemények legnagyobbikát jelentik számunkra: az esőket és a folyóvizeket! A levélfelszínek közül melyik végzi a kilégzést, és melyik a belégzést? Bonnet (30), Duhamel (31), Guettardi megfigyelései arról iparkodnak meggyőzni, hogy az előbbit a levél fonákának, az utóbbit színének kell tulajdonítani — amelyek ha néha a pórusokat nélkülözik is, mégis az említett funkciókat az endozmózis és exozmózis segítségével igen vékony membrájukkal elvégzik. Végül a levelek különféle anyagokat, olajokat, illóolajokat, gyantákat stb. választanak ki és raktároznak el. Ezek között megemlítjük: a klorofillnak nevezett Zöld pigmentet, amely a leveleket bájosan zöldellővé teszi, és a sziromlevelek csodálatosan ragyogó színeinek forrása (32).