Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

B) Az asszimilációs folyamat A szénsavval telített víz a növények legegyszerűbb tápláléka. Ezt a gyökerecskék igen finom csövecskéi és papillái (33) szívják fel, melyekben már végbe megy az első asszimiláció. így sejtről sejtre vándorolva a növény minden részét áramlással bejárja, és ahol ellenállással találkozik, méginkább asszimilálódik, míg végül is a levelekben a legnagyobb fokú asszimiláción esik át, tápláló nedvvé — mondhatjuk — a növény vérévé változik, amely ugyanazon csövecskéken át, de valószínűleg váltakozó időközökben áramlik. Ebből azután a különböző szervek a nekik szükséges táplálékot kiválasztják, regenerálódnak és növekszenek, első helyen a gáz formájú illatok (34) állanak, a gőzökbe az illóolajok terjednek át, vagy a víz (valamilyen párologtatási folyamattal) oldódik fel (35). Folyékonnyá, lággyá és félkeménnyé azonban a belső szervekben alakulnak, ahol vagy elkülönülve jellegzetes kis üregekben halmozódnak fel (miként az előadottakból kitűnik), vagy szabálytalanul eloszolva a növény minden részében előfordulnak. Ezeket az anyagokat az anyagcseretermékeknél ismertük meg. Látszólag az a hasznuk, hogy a növénynek külső eredetű táplálék hiányában (az öregedés előhaladtával) táplálékul szolgáljanak (miként az állatoknak a háj), egyébként kétségkívül más makrokozmikus rendeltetésük is van (36). A természetkutatók nevezetes felfedezést tettek, amikor megállapították, hogy a felsorolt anyagok bonyolultsága a növények szervezetével párhuzamos. Az alsóbbrendúek egyszerűbbeket hoznak létre. Minél inkább magasabb vegetációs fokra jutnak, annál nagyobb erővel rendelkeznek ahhoz, hogy összetettebb, különböző, öröklött anyagokat származtassanak tovább (37). így a zuzmók, algák, mohák és gombák nyálkánál nem termelnek többet. A Gramibeae a trópusok alatt a keményítőt és cukrot is alig termeli, amelyek már az olajos Pálmáéban bőven előfordulnak, míg a kétszikűek a legtöbb jellegzetes anyaggal, illóolajokkal, balzsamos gyantákkal, alkaloidokkal stb. bővelkednek. Egyébiránt ez a kémiai vitalitás folyamat (38) a növényekben állandóan változik, és azok különböző életkora szerint zsenge korukban, virágzásuk idején, terméshozó korukban különböző típusú anyagokban bővelkednek. így az egyes év- és napszakok, a hő, a fény, az elektromosság a vegyületek keletkezésére átalakító hatással vannak, amiről több megfigyelés tanúskodik. így Cel. Hayne (39) közli, hogy az Indiában élő Bryopkyllum calycinum reggel savas, este pedig keserű ízű, míg délben íztelen. Ugyanezt igazolja bizonyos növényeken a színek változása is: a Hibiscus mutabilis reggel hófehér, a nap előhaladtával testszínű, míg napnyugtakor rózsaszínű virágokkal pompázik. A Gladiolus versicolor virágai hajnaltájban sötétesek, belül sárgára festettek, s a nap folyamán úgy változnak, hogy felismerhetően azúr színben játszanak. Hasonlóképpen a legtöbb növényen az illat változása is észrevehető : a Pelargonium triste, a Hesperis tristis, a Mirabilis falappá és — longiflora csak éjjel illatoznak. Másokban az illat csak időszakonkint érezhető, majd eltűnik, így a Lotus Jacobaeus ragyogó napsugárzás idején naponta hétszer illatozik, a többi időben szagtalan. A növények növekedéséről szólva vannak, melyek gyorsan fejlődnek, amint ezt az évek során szemlélhetjük. Néhány hét alatt nagyságukat több lábnyira növelik,