Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

magok, végül is felrepesztik annak burkait, amelyek szerepüket betöltve turgorjukat vesztik és elszáradnak. A sziklevelek viszont most kölcsönhatásként szétválnak. Kibontakozik a blastema, melynek gyököcskéje, bármely irányba is fordult ezideig, a föld ölébe nyúló gyökérré válik (akár a centripetális erő folytán, akár a növényekre jellemző sajátos törekvés által), és a földbe több hajszálgyökeret bocsát le, amelyek az új gyökér kezdetét alkotják, A rügyecske pedig fényt kereső törekvéseivel vagy a centrifugális erő által meghatározva, kevésbé gyorsan ugyan, a nap felé emelkedik, és feléje tárja egy vagy két levélkéjét A sziklevelek vagy a rügyecskével a föld fölé emelkednek, vagy annak színe alatt rejtve visszamaradnak azzal a határozott törekvéssel, hogy az újszülött számára a friss nedveket — amelyeket a zsenge gyökerecske felszív — szétosszák és asszimilálják, sőt saját anyagcseretermékeket juttassanak a táplálékba. Annak felnövekedtével ezen funkcióra hivatott szervek kifejlődése és megerősödése után a sziklevelek szerepüket betöltik, elszáradnak, elhalnak. A magok szaporodásra fordított időtartama különböző. Ez függ a növénytől és a szaporodási módtól. Vannak, amelyek gyorsan szaporodnak, minként a Leguminosae, Graminae, (Gramineae), Cruciatae (Cruciferae), sőt egyesek még magában a gyümölcsben megkezdik a folyamatot, melyre vonatkozóan a Rhisophora, Mangle és Buibina asiatica csodálatos példákat szolgáltatnak. Mások hosszabb időn át készülnek fel erre, miként az Umbellatae (Umbelliferae), Roseceae, Proteae, melyeknél még két évig is eltart ez az idő. Egyébként itt a fény, hő és elektromosság különböző behatása messzemenő különbözőséget mutat. A rügyek alapból, takaróból és ágkezdeménybol állnak. — A magtól főleg annyiban különböznek, hogy ezek az egyed életét az élet jelenségekkel együtt tovább is származtatják. A rügyek fejlődése a következő módon történik: a vegetációs élet legaktívabb tenyészeti időszakában, derűs nyáron edények és alapszövet helyezkednek el többnyire a levelek hónaljában, és ott apró dudorok képében jelennek meg. Ezekből támad az ágkezdemény a rügy tengelyét alkotva körülötte kis levélkék (ha a rügy levéltermő), vagy csészelevélkék (a virágtermő rügyben) képződnek, melyeket különböző elrendeződésben láthatunk. Bizonyos növényi fajokon belül azonban határozott típust mutatnak. Jelentősen kifejlett rügyeket fog találni a fösvény ősz, és pikkelyes és gyantás takaróval ellátottakat a hideg tél, melynek zordsága alatt pihennek, míg a csalogató tavasz azokat új életre nem kelti. A nedvkeringés bővebb megindulásával a rügy placentává duzzad, az innen eredő pikkelyek váltakozva szükségképpen szétválnak, és ezek, minthogy nincs magasabban semmi szilárd támasztékuk, a rügyek edényeinek kiszáradása után táplálékukat elvesztik, és végezetül lehullanak. Eközben az ágacska kis virágokkal vagy apró leveleivel szabaddá válik, nedvekkel bőségesebben telítődik, és a nap felé kitárul. Az egyszikűek jellegzetes hagymája a rügyszerkezet szabályának megfelelően hagymatányérból, fellevelekvől és rügykezdeményből tevődik Össze, amelyhez sokban hasonló felépítésű, a rügynél azonban tökéletesebb, a maghoz jobban hasonlít. A hagyma a rügytől leginkább abban különbözik, hogy nedvdús takarói vannak. A kifejlődő növény ezekből nyeri táplálékát, melyet az anyanövénytől el nem váló rügynek a hagyma szállít. A hagyma alapját vagy piacén-