Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

leztük, hogy családneveket kívánt említeni, s ahol ez nem a mai megjelöléssel történt, ott zárójelben feltüntettük a mai családnevet, pl. Umbellatae (Umbelliferae), Valerianae (Valerianaceae) stb. II. A NÖVÉNYEK ÉLETÉRŐL Semmelweis Ignác Fülöp orvosdoktor doktori értekezése. Bécs, Ueberreuter Károly nyomdája 1844. FORDÍTOTTA: PELLE PÁL A növények életéről általában A zöldellő lombok szemet elbájoló kedves mosolygása, a virágok ragyogó színpompája, az orrunkat megcsapó kellemes illatok, az ínycsiklandozó édes ízek, melyek testünket megújítják, a betegségeket tovaűzik, egészségünket visszaadják — a növények sajátos tulajdonságai, melyekkel a költők lelkét édesen ihleti Apolló, és amit bennünk a bölcs csodál: formáik végtelen különbözősége, egységes rendszerük, művészi alkatuk, tarkaságuk és sokrétű mozgásuk, valamint a makrokozmosszal való kapcsolatuk — mindezek egyetlen erő hatásai. Egyetlen erőé, amely az ásványokat kristályosodásra készteti és feloldja, a víztömegeket a tengerekben hömpölygeti, földrengést támaszt, a föld érckérgét feltöri, annak tűzokádó torkait széttárja, a levegőeget villámmal végigszántja, az égitesteket nyugodtan vezérli pályájukon, és amely végül magát az embert létrehozza számtalan ragyogó képességgel felruházottan. Ezt az erőt a természet erejének — életnek nevezzük. Ámde ennek végső okát kutatva mindhiába izzadunk és verejtékezünk. Az emberi értelem azonban nem nyugszik meg, amíg minden jelenség elégséges okát meg nem találja, ezért örömmel követjük azt a tanítást, melyet a természetfilozófusok ily módon magyaráznak: minden, ami létezik, a mindenhatóság isteni suggallatából ered — a természet erejéből, amely oldódás és egyesülés útján, minként a vonzás és taszítás, az összehúzódás és kiterjedés bizonyítja, illandóan munkálkodva az anyagok határtalan sokféleségét hozza létre. Ezeket ásmét lerombolja, hogy új létezőket alkosson, amelyeket végezetül előbb vagy utóbb mindenek végső forrásához vezet vissza. Erő és anyag ugyanabból a forrásból származik, egyik a másiktól nem választható el. Az anyag a vonzó és taszító erők összeütközéséből ered, amennyiben azok a térben jelen vannak. Tehát minden anyag a létrehozó erők viszonyával arányos, miként általában kell, hogy az erő megfeleljen az anyag minőségének. Ami tehát a növények szervezetében éltető erőnek mondunk, az semmi más mint a természeti erő sajátos módosulása. Ez az éltető erő a különböző szervezetekben azok sajátos különbözősége folytán eltérő módon nyilvánul meg — tehát különleges erő nincsen, hanem csupán szerves anyagi minőség; sajátosan éltető erő sincs, mivel önmagában erőtlen és külső