Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezésének története: a tan kialakulása

csot, hogy e pillanattól kezdve az osztályra se orvosnövendék, se bába ne bocsáttassék mindaddig, amíg ő meg nem ismerteti a feltételeket, amelyek között azokat be szabad engedni. Azután szobájába ment, ahol másfél óráig járt fel és alá, erős belső izgalmak között azon gondolkozván, mily intézkedéseket kellene tennie, hogy az orvosnövendékek bejárhassanak az osztályra, de mégse fertőzzék meg a gyermekágyasokat. Másfél óra alatt azonban nem tudott más határozatra jutni, minthogy előbb ki fogja oktatni az osztály ápoló személyzetét, hogy lehető legnagyobb tisztaságot fordítsanak saját magukra és a szülő nőkre, gyermekágyasokra és azután megtiltotta, hogy bármelyikük vizsgáljon vagy az orvosok bármilyen műtétet végezzenek addig, míg ő személyesen meg nem győződik azok tisztaságáról. Egyben kijelentette, hogy világosan rájött a gyermekágyi láz okára, melyet a boncolással foglalkozó orvosnövendékek hurcolnak át hullák boncolása által szennyezett kezeiken és ruhájukon. Majd lesz rá gondom, hogy a jövőben ez ne történjék." (7). Mindezt maga Semmelweis beszélte el Routh dr-nak és hozzátette, hogy ő, a jó alvó, még a következő éjjel sem tudott jól aludni. Milyen emberi leírása ez a felfedezésnek, a nagy zavartságnak, ami a tennivalókat illetően megnyilvánult\ Routh dr.-nak ezen tájékoztatása teljesen megfosztja minden alapjától Podach feltételezését, és tárgyi bizonyítékot szolgáltat a Semmelweis-féle leírás helyességére vonatkozólag. Bizonyos, hogy Semmelweist nem a Kolletschka-féle boncjegyzőkönyv tanította meg s nem ez világosította fel a gyermekágyi láz keletkezését illetőleg. Azonban mégis a Kolletschka halála által kiváltott idegrendszerbeli állapot volt az, amely meghozta a tapasztalatokat összekapcsoló utolsó láncszemet Semmelweis gondolkodásában. Az idegrendszer physiologiájából ismeretes, hogy az agykéreg izgalmi állapota mennyire befolyásolja az ingerületek kapcsolását. A mindennapi élet is mutatja, hogy erős izgalom, pl. vizsga előtti félelem, megnehezíti az egyébként könnyűszerrel végbemenő kapcsolásokat. Ismeretes ennek az ellenkezője is: bizonyos mértékű központi izgalom (vitatkozás, előadás stb.) elősegíti a gondolatkapcsolást. Mindenki, aki intensiven foglalkozik valamely problémával, észrevehette, hogy olyankor könnyebben jön létre olyan gondolattársítás, amely máskor a figyelmét elkerülte. Ez történt Semmelweissei is. Amikor hónapokon át intensiven foglalkozott a gyermekágyi láz keletkezésének kérdésével, idegrendszerének egy sajátos állapotában létrejött a geniális gondolatkapcsolás a pyaemia és a gyermekágyi láz azonossága között. Nincs okunk arra, hogy Semmelweis leírásában kételkedjünk, még kevesebb a lehetőség, hogy azt megcáfolja valaki. Utóvégre Semmelweis csak egyedül tudhatta, mit érzett és gondolt a felfedezés pillanatában. Elgondolásunkat oly módon foglalhatjuk össze, hogy a Kolletschka-féle boncjegyzőkönyv nem „alapvető tényezője", hanem csak „elősegítő tényezője" a nagy felfedezésnek. Semmelweis genialitását különben Podach sem vonja kétségbe. így ír: „.. .Semmelweis teremtő szellem volt". Majd: „A felismerő szellem nem úgy dolgozik, mint a számoló gép. A teremtő felismerés nem tudatos megfontolás vagy már egyes tisztázott adatok jól megfontolt összekapcsolása. Nem is rész-ismeretek fokozatos