Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: A bábaoktatás története Magyarországon

után 3. és G. hét végén berendelték kontrollvizsgálati az anyákat, s ezek 47%-a jelentkezett is. Már Trefort miniszter megállapította 1884-ben, hogy az intézet kinőtte kereteit. Fejlesztésének kérdése is felmerült. Még Dimer igazgatása idején vásároltak egy új telket Kelenfölön, de később a vasútvonal közelsége miatt ezt nem tartották alkalmasnak. 1937-ben kicserélték egy másik telekkel, amely a Gellérthegy déli oldalán feküdt, a Stefánia-szövetség telkének szomszédságában, az akkori Ménesi út és Villányi út között. El is készült az új intézet előzetes terve, de a végleges tervezés költségeit a minisztérium kénytelen volt más célokra fordítani. 1945-ben bombatalálat érte az intézetet. Annak ellenére, hogy a Rökk Szilárd utca túloldalán megfelelő óvóhelyekről gondoskodott az igazgató, 1945. jan. 3-án az igazgató távollétében a személyzet nagy része az alagsorban levő konyha helyiségébe vonult le, s ott bombatalálat következtében 42 személy pusztult el. Utána újonnan kellett építeni a lerombolt részleget. Az így renovált helyiségben jelentős forgalmat tudtak lebonyolítani. 1945-től 1949-ig Kováts István, a pécsi klinika rk. tanára került a budapesti bábaképző intézet élére. Pécsről 1939. szept. 21-én nyert kinevezést mint intézeti tanár, majd 1945. okt. 9-én lett az intézet igazgatója. Mint igazgató, az intézet legnehezebb periódusában kellett helyt állnia. A bombatalálat után tönkrement épületet kellett helyreállítania. Szóba került ugyan, hogy az intézet vegye igénybe az Alkotás utcai tiszti kórház ugyancsak bombakárosított résziegét, meg is volt rá a fedezet, a tervek is elkészültek, de akkor a honvédség visszakövetelte a kórházat. így a régi épületet kellett restaurálni, modernizálni. A tanítás azért tovább folyt a közeli óvóhelyen. Sikerült Kovátsnak a József körút 2. sz. alatt egy négyszobás lakást internátus céljaira biztosítani, azt be is rendezte. Gondoskodnia kellett az intézet fehérnemű állományáról. Hogy ez mit jelentett abban az időben, azt csak azt tudja, aki átélte a bombázás utáni pusztulást. Gazdagította az intézet könyvtárát s taneszközeit is. 1949-ben a minisztérium részéről felmerült az a terv, hogy a bábaképzés idejét újból egy esztendőre korlátozzák, s a növendékek felvételénél elégedjenek meg hat elemi iskolai végzettséggel. Ez erős visszaesést jelentett volna. A szakszervezet segítségével sikerült ezt a széndékot leállítani. 1949-ben egy évig Kováts Károly, az intézet régi munkatársa vezette, 1951-ben Kováts Ferenc debreceni egyetemi tanár lett az igazgató, amíg 1961-ben átadták a geriátriai intézetnek. Ez a rendelkezés a következőképpen szól: „Az egészségügyi miniszter 285(1961 IV. számú határozatával az Állami Szülésznőképző Intézet (Budapest VIII., Rökk Szilárd utca 33.) működését 1961. szept. 15-vel megszüntette. A megszüntetett intézmény épületében, ugyanazon határozat alapján 1961. okt. 1-től a jelenleg szervezés alatt álló Állami Geriátriai Kórház működik. Felügyeleti hatósága az egészségügyi minisztérium III. főosztály." A szegedi szülésznőképző intézet első vezetője Mann Jakab volt aki igen intenziven foglalkozott az akkori bábaképzéssel. 1922—26-ig KubinyiPál egyetemi tanár, utána 1937-ig Berecz János egyet, tanár, majd 1939-ig Küchbacher Ferenc egyet. m. tanár, 1939-től Batizfalvy János egyet, tanár (helyettese Polgár István