Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: A bábaoktatás története Magyarországon

1873 óta történt bábaképzés Velits Dezső vezetése mellett. Velits később, az egyetem odahelyezésekor, mint egyetemi tanár vezette. Nagyváradon 1873 óta volt intézet. Igazgatója Konrád Márk volt. Szegeden 1884 óta folyt tanítás Mann Jakab igazgatása alatt. Ezt az intézetet később az egyetem vette át. Nagyszebenben 1804 óta foglalkoztak bábaképzéssel, de szülészeti osztályt csak 1885-ben tudtak létesíteni. Süssmann Frigyes volt az igazgató. Ungvárott Nóvák Endre vezetése alatt rövid ideig foglalkoztak a „cédulás bábák" átképzésével. Debrecenben Kenézy Gyula 1895-ben nyitotta meg intézetét, amely később az egyetemi klinika alapja lett. Szolnokon Konrád Jenő vezette a bábaképzést. Szombathelyen Reismann Adolf után Őrffy Lajos volt az igazgató. Kassán a bábaképezde igazgatója Kalledey Lajos volt. Az 1890es években tehát volt intézet elegendő, volt könyv és szakember, aki tanított, a bábaviszonyok mégis siralmasak voltak a falvakban és kis helységekben, ahol nem tudtak hatósági bábát alkalmazni, nem tudtak számára lakást biztosítani, s a közönség nem volt képes a munkájukat megfelelően honorálni. Kiderül ez Tauffer Vilmos jelentéséből, amelyet 1891-ben a Szülészeti Rendtartás ügyében készített. A budapesti Bábaképző Intézet első igazgatója Dirner Gusztáv volt, aki Tauffer Vilmos assistenseként hosszabb tanulmányutat tett külföldön, s intézetét jelentékeny műtéti dexteritásával a klinikákkal egy vonalban álló intézménnyé fejlesztette (1882—1912). A bábaügy előmozdítása érdekében megalakult a Bába Egyesület s annak Bábakalauz címen folyóirata jelent meg (1894). Utána Bársony tanár assistense, Lovrich József vette át az intézet vezetését (1912—1931), majd Kubinyi Pál assistense, Burger Károly került az intézet élére (1931 — 1930). Burger jelentékenyen átépítette az intézetet. Kitűnő szülészeti tankönyvet írt az orvosok számára, s később a 2. sz. szülészeti klinika professora lett. 1930—45-ig Szathmáry Zoltán vezetése alá került az intézet, s jelentős tevékenységet fejtett ki. Akkor a bábatanulók felvétele már négy középiskola elvégzéséhez volt kötve, de érettségizettek is jelentkeztek. Évi 50 helyre 400—500 pályázó jelentkezett, s Szathmáry bevezette a képességvizsgálatot, amely főleg a tapintási s hallgatózási képességet vizsgálta. Megindította az „Anyák iskoláját", amelynek következtében a szülések száma intézetében évi 400—500-ról 1800-ra emelkedett. Intézetéből 141 dolgozat jelent meg, egy részük külön kötetben. A nőgyógyászati tevékenységet mutatja, hogy 2182 műtétet végeztek, közte 558 hasmetszést és 104 hüvelyi teljes méhkiirtást. A bábatanítás akkor egyéves tanfolyamon történt, utána egyéves gyakorlatot kellett végezni, később a gyakorlatot az arra kijelölt kórházi szülőosztályokon bonyolították le. Szathmáry bevezette az „Anyák iskolájában" és a gyermekágyasok oktatásában a saját maguk készített film és hanglemez segélyével történő oktatást. Alkalmazta a terhesség alatt és a gyermekágy első napjától a tornát. Diaetát tárgyaló lapokat osztatott szét a terhes rendeléseken, amelyek hangsúlyozták a dohányzás és alkohol fogyasztás ártalmát, ajánlották a sószegény étrendet. Ennek következtében csökkent a terhességi toxicosisok gyakorisága. Az intézetből történt eltávozás