Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

kívánja előíratni. Szerintük Semmelweis a gyermekágyi láz kórokát a hullamérgezésben találta meg, s ezt az elméletet a szülészek nagyobb része nem fogadja eh Ambró nem hagyta szó nélkül a támadást, s ugyancsak mindkét szaklapunkban visszautasítja a békésmegyeiek állításait: „Ugy látszik, hogy Semmelweis gyermekágyiláz oktanának antagonistái, Scanzoni, Seyfert, Martin, Braun, Virchow stb... hatásának róható fel, hogy Semmelweis közvetlen tanítványai is tanát hullamérgezéssel azonosítják". Ambró itt nyilván arra célzott, hogy miként az Orvosegyletben a diplomáját már Semmelweis professzorsága idején megszerző Hermann Adolf a hullamérgezési elmélettel hozakodott elő, ugyanezt az álláspontot foglalta el a békésmegyeiek véleményét aláíró egyleti jegyző, Hajnal Albert is, aki szintén Semmelweis tanítványa lehetett. Ambró válaszában még határozottabban követeli Semmelweis igazának elismerését, tanainak kötelező oktatását, hiszen a gyakorlatban — bár nyilvánosan be nem vallva — már csaknem mindenütt megvalósították rendszabályait: „Tanulmányozni kell munkáját, hirdetni minden tanszékből, s minden alkalommal tanát, hogy minden orvos, minden bába correcten ismerje, s más impressiók által el ne felejtse. A gyermekágyi láz oktanán alapuló prophylaxisa senki által meg nem támadtatott, sőt a legnagyobb horderejű hygiaeniai rendszabályai dominálják nem csak a szülészeti, hanem az összes kórházi, magángyakorlati és orvos-sebészi eljárást" (45). Ambrónak a békésmegyeiekkel folytatott vitája fordulópontot jelentett a Semmelweis-kérdés hazai történetében: ezután már senki sem merte nyíltan kétségbe vonni Semmelweis igazát, és egyre többen álltak ki mellette. 1870 nyarán tartott Diescher előadást a gyermekágyi lázról, s valószínű, hogy Ambró sorozatos orvosegyleti előadásai befolyásolták Kézmárszkyt is abban, hogy a szülészeti klinika működéséről szóló jelentésében méltatta Semmelweist. (Kézmárszky jelentése 1871 végén, tehát kb. a békésmegyeiekkel folytatott vitával egyidőben jelent meg!) Ambró eredményes harcának következményét látjuk abban is, hogy az Orvosegylet nem vitát rendezett a gyermekágyi láz kérdéséről, hanem 1872ben Fleischer József megtarthatta Semmelweis-emlékbeszédét. Az Ambró által vezetett harc egyben meghozta az eredményt a bábaképzés ügyében is: 1872-ben Pozsonyban és Nagyváradon állami bábaképző intézetet állítottak fel, s a pozsonyi intézet igazgatójává 1873. január 1-én Ambró Jánost nevezték ki. Ambró ezzel igen jelentős lehetőséget kapott arra, hogy Semmelweis tanainak a a szülészeti ellátás nagyobb részét végző bábák oktatása révén a gyakorlatban is érvényt szerezzen. 1873 elején, a pozsonyi bábaképző megnyitásakor mondott beszédében ismét kiemeli Semmelweis tanainak rendkívüli fontosságát: „Áldott legyen a nagy alak szelleme, mert az összes emberiség védangyalaként tekinthető, mely közvetve már idáig is több drága emberéletet mentett meg, mint a mennyit a dúló harczok elpusztítani képesek valának." Beszéde végén programját így foglalja össze: „A gyermekágyi láz prophylaxisának tételeit oly áthághatatlan törvénynek kell tekinteni, mint a tíz parancsolat V-dikét : ,ne ölj', mert ,öl\ aki ezt nem teljesíti. Jelenben a tudatlanság ez irányban mentségül nem szolgálhat... Ez intézetben az érintett elvek lesznek irányadók." (40). Programjának megvalósítása érdekében Ambró működése első évében mindjárt