Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV-XVI. század fordulóján

vált egy budai, főtéri patika egy izgalmas esemény színhelyévé. Egy Bódy Gáspár nevű nemest vettek üldözőbe Somlyai Báthory István szolgái úgy, hogy előlük György budai aromatarius [91] patikájába menekült, aki erre segédeivel, Varasdi Gáspárral és Wenczoni Andrással bezáratta az ajtót. Végül a nádor hírt kapván a „lázadásról" két emberével magához vitette Bódyt. Addigra Báthory emberei már be akarták törni az ajtót. Az ügyről később egy pécsi kanonok és négy nemes szemtanúként, más főurak, nemesek, a budai bíró, valamint polgárok, köztük olasz és spanyol származásúak is tanúvallomást tettek [92]. Feltehetően a legtöbb patika a róluk elnevezett házsorban volt elhelyezve, ugyanis egyelőre nem ismerünk adatot, amely másutt fekvő „gyógyszertárra" vonatkozna. Nem lehetett tehát sok patika a városban, hiszen a róluk elnevezett sor viszonylag rövid és adataink azt mutatják, hogy nem is kizárólag patikárusok lakták. Ez viszont azt jelenti, hogy a nem nagy számú gyógyszerész egymásnak nem okozhatott komolyabb konkurrenciát, és így könnyen meggazdagodhatott. Az is elősegítette ezt, hogy — mint láttuk — nem csupán gyógyszert árultak. Hozzá kell még tennünk, hogyha Bécsben a gyógyszerészek az orvosoknak komoly vetélytársai lehettek, akkor Budán, ahol kevesebb orvos élt, még többet foglalkozhattak „gyógyítással" is. Más magyarországi városban még kevesebb patikárusra maradt fenn adat [93]. így talán az sem véletlen, hogy céhszervezetükre sem tudunk forrásokat idézni, ami természetesen még nem bizonyítja azt, hogy nem is rendelkeztek céhhel, azaz érdekvédelmi szervvel [94]. Vagyoni helyzetüket jól mutatják a már említett tizedlajstromok adatai. 1505ben négy patikárusnak, Bálintnak, Mihálynak, Péternek és Smelczer Jánosnak összesen 1231, 1510 körül pedig az előbbi háromnak együttvéve 014 köböl bora termett. Azaz egy patikárus átlagban 1505-ben 308, 1510 körül pedig 205 köböl bort szüretelt, ami világosan mutatja a viszonylag jobb anyagi helyzetben levő borbélyokhoz képest is magasabb vagyoni színvonalat [95]. Ez pedig megközelítette a patríciátusét. A Mohács előtti évtizedek budai patikárusairól fennmaradt adatok valóban azt mutatják, hogy a város vezető rétegéhez tartoztak. A legismertebb köztük kétség kívül az előbb említett Mihály (

Michael Apotecarius vagy Aromatarius) volt, akinek a város Kegler nevű szőlőhegyén írtak össze 1505-ben 271, 1510 körül 381 köböl bortermést. Boldizsár nevű fia 1508ban iratkozott be a bécsi egyetemre [90], Mihályt 1510-ban és 1518-ban a város bírájává, 1517-ben pénzbírájává választották, de még az 1530-as tanácsi évben (az április 24-i választástól számított egy évig) is városi esküdt volt [97]. 1532-ben a (sasadi) Szakadat szőlőhegyen fekvő szőlőjét említik [98], 1539. február 28-án már nem él, özvegye Apollónia asszony [99], Nem ő volt az első és egyetlen apotecarius, akit a tizenkéttagú budai tanácsba választottak. Már 1402-ben olvasunk Apotecarius János tanácstagról [100]. Egy bizonyos Bálint (Valtin Apoteker) 1509-ben szintén a tanácsbeliek közé tartozott [101]. Feltehetően annak a hasonló nevű királyi apotecariusnak a fia lehetett, aki 1495-ben gyertyákat szállított az udvarnak, és akit Ernyey a már említett Wild Engelhart „gyógyszerésszel" cserélt össze [102]. Bálintot 1520-ban is említik [103], azonban bizonyára rövidesen meghalt, sőt legidősebb fia, Gál is. 1539-ben ugyanis János király eladományozta a budai főtéren, Angelus patikárus