Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV-XVI. század fordulóján

vált egy budai, főtéri patika egy izgalmas esemény színhelyévé. Egy Bódy Gáspár nevű nemest vettek üldözőbe Somlyai Báthory István szolgái úgy, hogy előlük György budai aromatarius [91] patikájába menekült, aki erre segédeivel, Varasdi Gáspárral és Wenczoni Andrással bezáratta az ajtót. Végül a nádor hírt kapván a „lázadásról" két emberével magához vitette Bódyt. Addigra Báthory emberei már be akarták törni az ajtót. Az ügyről később egy pécsi kanonok és négy nemes szemtanúként, más főurak, nemesek, a budai bíró, valamint polgárok, köztük olasz és spanyol származásúak is tanúvallomást tettek [92]. Feltehetően a legtöbb patika a róluk elnevezett házsorban volt elhelyezve, ugyanis egyelőre nem ismerünk adatot, amely másutt fekvő „gyógyszertárra" vonatkozna. Nem lehetett tehát sok patika a városban, hiszen a róluk elnevezett sor viszonylag rövid és adataink azt mutatják, hogy nem is kizárólag patikárusok lakták. Ez viszont azt jelenti, hogy a nem nagy számú gyógyszerész egymásnak nem okozhatott komolyabb konkurrenciát, és így könnyen meggazdagodhatott. Az is elősegítette ezt, hogy — mint láttuk — nem csupán gyógyszert árultak. Hozzá kell még tennünk, hogyha Bécsben a gyógyszerészek az orvosoknak ko­moly vetélytársai lehettek, akkor Budán, ahol kevesebb orvos élt, még többet foglalkozhattak „gyógyítással" is. Más magyarországi városban még kevesebb patikárusra maradt fenn adat [93]. így talán az sem véletlen, hogy céhszerve­zetükre sem tudunk forrásokat idézni, ami természetesen még nem bizonyítja azt, hogy nem is rendelkeztek céhhel, azaz érdekvédelmi szervvel [94]. Vagyoni helyzetüket jól mutatják a már említett tizedlajstromok adatai. 1505­ben négy patikárusnak, Bálintnak, Mihálynak, Péternek és Smelczer Jánosnak összesen 1231, 1510 körül pedig az előbbi háromnak együttvéve 014 köböl bora termett. Azaz egy patikárus átlagban 1505-ben 308, 1510 körül pedig 205 köböl bort szüretelt, ami világosan mutatja a viszonylag jobb anyagi helyzetben levő borbélyokhoz képest is magasabb vagyoni színvonalat [95]. Ez pedig megköze­lítette a patríciátusét. A Mohács előtti évtizedek budai patikárusairól fenn­maradt adatok valóban azt mutatják, hogy a város vezető rétegéhez tartoztak. A legismertebb köztük kétség kívül az előbb említett Mihály ( Michael Apote­carius vagy Aromatarius) volt, akinek a város Kegler nevű szőlőhegyén írtak össze 1505-ben 271, 1510 körül 381 köböl bortermést. Boldizsár nevű fia 1508­ban iratkozott be a bécsi egyetemre [90], Mihályt 1510-ban és 1518-ban a város bírájává, 1517-ben pénzbírájává választották, de még az 1530-as tanácsi évben (az április 24-i választástól számított egy évig) is városi esküdt volt [97]. 1532-ben a (sasadi) Szakadat szőlőhegyen fekvő szőlőjét említik [98], 1539. február 28-án már nem él, özvegye Apollónia asszony [99], Nem ő volt az első és egyetlen apotecarius, akit a tizenkéttagú budai tanácsba választottak. Már 1402-ben olvasunk Apotecarius János tanácstagról [100]. Egy bizonyos Bálint (Valtin Apoteker) 1509-ben szintén a tanácsbeliek közé tarto­zott [101]. Feltehetően annak a hasonló nevű királyi apotecariusnak a fia lehe­tett, aki 1495-ben gyertyákat szállított az udvarnak, és akit Ernyey a már említett Wild Engelhart „gyógyszerésszel" cserélt össze [102]. Bálintot 1520-ban is emlí­tik [103], azonban bizonyára rövidesen meghalt, sőt legidősebb fia, Gál is. 1539-ben ugyanis János király eladományozta a budai főtéren, Angelus patikárus

Next

/
Oldalképek
Tartalom