Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV-XVI. század fordulóján

háza mellett fekvő (azaz a Patikárusok-során álló) házát, amelyet azért kobzott el, mert a néhai Bálint patikárus gyermekei, a szintén néhai Gál, ugyancsak patikárus, valamint István, Sebestyén és Lucia a német párthoz csatlakoztak, Lucia pedig egy német pártihoz ment hozzá [104]. A szőlőbirtokos patikárusok között felsorolt Péter is a budai patríciátushoz tartozott. Több ízben (1518, 1520) elöljárója volt a Krisztus Teste céhnek, a fővárosi német patríciátus szervezetének [105]. Az ő fia lehetett az az Angelus patikárus, akinek a Bálint patikárussal szomszédos házát az imént említettük [100]. Még egy adatot idézünk a korszakunkban élt budai „gyógyszerészek" vagyoni és társadalmi színvonalára. Mátyás uralkodása idején — még 1483 előtt — élt István budai patikárus, aki nemes asszonyt vett feleségül. Özvegye épp úgy pereskedett vidéki nemesi birtok (Sáp), mint visegrádi ház tulajdonjogáért [107]. A birtok ugyan bizonyára az özvegy örökségéhez tartozott, a házat azonban feltehetően a patikárus szerezte. Az is, hogy birtokos nemes kisasszonyt vehetett feleségül, mutatja társadalmi színvonalát. A patikárus pálya más magyarországi városban, így Pozsonyban is tekintélyesnek számított. Az itteni „gyógyszerészek" közül is többen jutottak be a tanácsba vagy voltak a Krisztus Teste (Úrteste) társulat tagjai [108]. A „gyógyszerészi" hivatás különben a középkori Buda egyik leginternacionálisabb foglalkozásának számított. A fővárosi patikárusok között a legkülönbözőbb származású polgárokat találunk. Mihály budai bíró magyar ember volt, magyar részről választották akkor a főváros fejének, amikor a bírónak az egyik évben magyar, a másikban német származásúnak kellett lennie. Ezzel szemben Wild, vagy a János királlyal szemben Habsburg Ferdinándhoz csatlakozó Bálint patikárus családja már teljesen németnek számított. Eddig nem is különös jelenség ez, hiszen ha voltak is Budán külön magyar és német céhek, mégis a legtöbb foglalkozási ágban mindkét nemzetiség képviselve volt. Érdekesebb azonban, hogy olasz, sőt francia „gyógyszerészre" is maradtak adataink. Olasz volt pl. az irodalomban is említett 5"imon, akiről legutóbb Czagány István írt [109] j francia pedig Johannes de Ruta apothecarius gallicus, akinek a neve egy Budán élt francia hölgy végrendelete tanújaként fordult elő [110]. Egy két patikárusról tudunk még a Budával szomszédos városokban vagy városiasodé falvakban is, akik a jelek szerint helységükben nagy tekintélynek örvendtek. Az óbudai Pathikarws Bálint pl. 1485-ben a királyné nevében mondott ellent (Óbuda-) Örs iktatásának. (Óbuda a királyné birtoka volt [111].) Vele egyidőben élt Patykaros György Békásmegyeren, az óbudai apácák birtokrészén [112], Tanulmányunk végére jutottunk. Az egészségügyi hivatásokat művelő személyek társadalmi helyzetét vizsgálva megállapíthattuk, hogy mind a szakképzett, egyetemet végzett orvosok, mind a gyógyszerészek a polgárság legjobb anyagi helyzetű, társadalmilag vezető rétegéhez tartoztak még akkor is, ha nem állottak a király szolgálatában. „Értelmiséginek" csak az orvosdoktor számított, egyetemi végzettsége emelte társadalmi tekintélyét, noha a busás honoráriumok által szerzett vagyona is elég lett volna ennek megszerzésére. Mivel a középkori várost kereskedők irányították, talán nem is véletlen, hogy a vezető rétegbe