Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Zsebők Zoltán: Visszaemlékezés a magyar egészségügy megszervezésére, 1945-1948

intézményeinket, és a legnagyobb hiányokat pótolni tudjuk. Ilyen előzmények után Molnár Erik engem kért meg, hogy menjek Párizsba azzal a delegációval, amelynek feladata volt a beszerzéseket lebonyolítani. Miután erről még soha semmilyen vonatkozásban nem írtak és nem szóltak, talán nem felesleges elmondanom, hogy miképpen zajlott le a beszerzés. Az amerikaiaknak az egyik párizsi szállóban volt egy hivataluk, amelyben minden országnak volt referense. A mi referensünk egy olyan finn volt, aki az amerikai hadseregben szolgált. Ez nagyon kedvező volt számunkra. Minden nap kiadtak mintegy 30—40 oldalas katalógust, amelyben abc-sorrendben fel voltak sorolva azok az árucikkek, amelyeket meg lehetett vásárolni. Egy ilyen katalógus pl. azzal kezdődött: acidum, aceticum, és a „z" betűvel fejeződött be. Fel volt tüntetve, hogy az áru milyen mennyiségben, hol van tárolva, mennyibe kerül. Nekünk 24 órán belül ajánlatot kellett tenni. Azonos ajánlatok esetén a győztesek, azután a semlegesek és a harmadik helyen a vesztes államok vásárolhattak. Természetesen, a győztes és semleges államok is elsősorban olyan cikkek iránt érdeklődtek, amelyek hiánycikkek voltak a háború után. így nekünk az jutott, amit a győztesek nem igényeltek. Előfordult, hogy a francia Santé Publique minisztérium államtitkárát, dr. André Cavaillon orvoskollegát kellett megkérnem, mondjon le a javunkra bizonyos nagyobb, fontos tételekről. így sikerült sok és értékes anyaghoz jutnunk, többek között mintegy 100 db Picker gyártmányú tábori röntgenkészülékhez, amelyekkel a magyar kórházakat és a tüdőgondozó hálózatot kívántam megsegíteni. Ezek a készülékek hamarosan Magyarországra kerültek, és nem olyan régen még több helyütt használatban voltak. Főképp gyógyszert, kötszert, orvosi műszereket, fehérneműket, pokrócokat, autókat, de a végén még csokoládét is vásároltunk a rendelkezésünkre álló keretből. A csokoládé „vásárlásnak" van egy derűs és jellemző epizódja. Az antwerpeni raktár sok száz tonna csokoládét tárolt, amit az afrikai hadsereg számára készítettek, és amely a legfontosabb vitaminokat is tartalmazta. Ennek a csokoládénak kilóját 80 dollár-centért lehetett megvásárolni. Akkor úgy láttuk, hogy célszerű, ha mintegy 10 000 kg csokoládét megveszünk, hiszen egy kiló csokoládé kevesebbe került, mint egy kiló cukor. így került haza az a csokoládé, amiről azután sok mindenféle tréfa járt közre, és amivel kapcsolatban később Vas Zoltánnal nem jelentéktelen konfliktusom volt. Ő ugyanis a Gazdasági Főtanács vezetőjeként ezt a csokoládét forgalomba hozta magas áron, és bennünket többszörösen támadtak, hogy miért vásároltunk ilyen drága csokoládét. Védelmemre nyilatkoztam, elmondtam, hogy mi a világ legolcsóbb csokoládéját vásároltuk meg, és tőlünk vajmi kevéssé függött, hogy Vas az egyik kereskedelmi szervezeten keresztül milyen áron hozta forgalomba ezt a csokoládét. A „csokoládéügy"-ben keletkezett vitában Vas kiszerkesztett engem, miszerint ún. „búvárhajó levegőtisztító pasztillát" szereztem be. Az igazság az volt, hogy semmiféle „pasztillát" nem vásároltunk, hanem amikor Liège-ben beraktuk a magyar árukat, akkor a raktárban dolgozó hadifoglyok, akiknek bizonyos kedvezményt szereztünk, hálából, mintegy ráadásul 5 vagont telecsomagoltak, többek között 5 kilós dobozokkal, amikben natriumhydrocarbonat volt, amit eredetileg a tengeralattjárókban helyeztek el, hogy a legénység által kilehelt széndioxidot elnyelessék vele. Az így