Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

FOLYÓIRATOKBÓL - Archiwum Historii Medycyny 1969. XXXII. I. (Kapronczay Károly)

A folyóirat nemcsak témáinál fogva internacionális: a tanulmányok szerzői is a világ minden tájáról származnak. így magyar vonatkozású, ill. magyar kutató tollából származó írásokkal is találkozunk, amelyek éppúgy hasznosak külföldi megismertetésünk, mint a hazai kutatás szempontjából. Schultheisz Emil és Tardy Lajos még 1903-ban bemutatta a budapesti egyetemet és elődeit, majd ugyanők írtak a magyar orvosok nemesi címereiről. Kenéz János Semmelweis Ignác utolsó betegségéről írt, aztán Kováts Ferenc értekezett Leonardo da Vinci anatómiaiművéről, 1908-ban pedig a marosvásárhelyi Spielmann József Arnold Huttmannnal együtt az erdélyi szászok orvostörténetének néhány momentumát dolgozta fel. A folyóirat érdekességét, színvonalát a témák gazdagságával együtt a nyomdai kivitel is biztosítja: az elegáns tördelés és a színes nyomatok kitűnő technikája azonnal szembetűnik. Buzinkay Géza Archiwum Historii Medycyny 1969. XXXII. 1. Jedziej Sniadecki 1768.november 30-án született a Gnieznótól északra fekvő Zniene faluban. Korán elvesztette szüleit és idősebb bátyja, Jan Sniadecki nevelte, aki kora legkiválóbb lengyel matematikusa volt. A Jagelló Egyetem professzoraként a lengyelországi oktatás és egyetemi képzés megreformálásáért küzdött. Jedziej Sniadecki gimnáziumi tanulmányait Krakkóban fejezte be, és kiváló eredményéért Stanislaw August Paniatowski lengyel király azzal az aranyéremmel tüntette ki, amit a legkiválóbb lengyel ifjak számára alapított. Még ebben az évben beiratkozott a krakkói egyetem orvostudományi karára. Itt a medicinán kívül matematikát, kémiát és filozófiát tanult. Híres professzorok előadásait hallgatta. A Jagelló Egyetem már ekkor híres volt arról, hogy 1780-tól kezdve klinika állt rendelkezésre a medikusképzés elősegítése céljából. Sniadecki 1791-ben Páduába utazott, és itt folytatta tanulmányait. 1793-ban avatták az orvostudomány és a filozófia doktorává. A páduai egyetem a modern természettudományok oktatása terén követte Párizst. Olyan kiváló professzorok tanítottak itt mint Sarca anatómus, Spallanzani és Frank fiziológusok. Jedziej Sniadecki itt is foglalkozott a kémiával és felismerte, hogy a „kémia forradalma" milyen jelentősséggel bír a többi természettudomány történetében is. Meglátta fontosságát nemcsak az orvostudományban, hanem a mezőgazdaság területén is felhasználási lehetőséget sejtett. Ezért tanulmányait Párizsban akarta folytatni Lavoiser vezetése alatt, de ebben megakadályozták a francia forradalom viharos eseményei és Lavoisier kivégzése. Angliába ment, és Edinburgban /. Black, S. J. Hutton és A. Monro munkatársa lett. 1797-ben Bécsen keresztül visszatért hazájába. Otthon a Wilenski Akadémia tanári állását foglalta el, és orvosi tevékenysége mellett széles körű tudományos tevékenységet fejtett ki. 1800-ban megjelent könyvében — a „Kémia kezdete" — Lavoisier, Dalton munkásságának méltatásán keresztül saját tudományos tételeit is ismertette. Ezzel a munkájával kora egyik legszínvonalasabb kémiai