Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

FOLYÓIRATOKBÓL - Herman L. Kamenetz: A Brief History of the Wheelchair (R Harkó Viola)

könyvét adta ki. Az orvostudomány területén foglalkozott patofiziológiával, antropológiával és biokémiával. Ezen a területen a lengyel orvostudomány egyik megalapozójának tekintik munkásságát. Mindig foglalkoztatta a szakemberek képzése. Itt bátyja nyomdokait követte és pedagógiai munkájában a kor természettudományos ismereteinek megfelelő oktatási programot adott ki. Érdemei közé tartozik az is, hogy a lengyel szakirodalmi nyelv egyik reformere volt. Munkássága és orvosi tevékenysége óriási hatással volt a XIX. századi lengyel természettudományos gondolkodás kialakítása terén. Az „Archívum Historii Medycyny" 1969. évi 1. számában Stanislaw Konopka, Stanislaw Gawenda, Wlodzimierz Ostrowski, Bogdan Szukalski, Bronislaw Giedosz, Stanislaw Skorupka, Teodor Kikta, Macié] Demel és Czeslaw Miaskiewicz foglalkozik Jedziej Sniadecki munkásságával születésének 200. évfordulója alkalmából. Kapronczay Károly Herman L. Kamenetz: A Brief History of the Wheelchair. = Journal of the History of Medicine, Vol. XXIV. Number 2 April 1969. Bár tolókocsikról és székekről már a történelem előtti időkből (i. sz. előtt 4 ezer évvel) tudunk, a beteg és mozgásképtelen embereket háton fekvő helyzetben vitték, tehát számukra a hordágy volt a legmegfelelőbb. így szállították a sebesült katonákat is; Tiberius hadseregében volt egy hordágyvivő osztag is. A görög és római orvosok előírták számos betegségnél a hordágyon történő szállítást. A lakásban használható tolókocsi legkorábbi ábrázolását egy, az i. e. VI. sz.-ból származó görög vázán láthatjuk, de nem sokkal későbbről való egy kőbe vésett, Kínából származó tolókocsirajz. Az i. sz. III. sz.-ban találták fel, illetve alkalmazták szállításra az ún. taligát. A XII. sz.-ban, a keresztes háborúk révén került át Európába. Lucas Cranach 1546-ból származó híres festményén (Museum Berlin-Dahlem) láthatjuk, amint a beteg, mozgásképtelen embereket vállon, hordágyon, ló vontatta kocsikon és taligákon szállítják a csodatevő Fiatalság Forrásához. Két nagy kerékkel ellátott, ülő helyzetben szállító székeket először Hans Burgkmair korai, XVI. sz.-ból származó rajzain látunk. Egyébként ebben a században jelentősen bűvült és gazdagodott a beteg és idős emberek kényelmét szolgáló székek sokasága. Kiemelkedő példaként említhető II. Fülöp spanyol király (1527—98) ún. „köszvény-tolókocsija", melyet 1595-ben készített számára Jehan Lhermite ; ez a kocsi szolgált mintául 300 év múlva is. Négy kis keréken gördült, a háttámla mozgatható volt, és lábtámasz egészítette ki. A kartámlák is mozgathatók voltak. Fából készült a tolószék, lószőrborítás fedte. Hasonló kocsit használt a Napkirály, XIV. Lajos műtéte után, szinte egész napját ebben töltötte. Idők folyamán mind praktikusabbá váltak e kocsik, mind inkább törekedtek a forgattyús meghajtás megvalósítására; ilyen fajta kocsi először Angliában jelent meg 1811-ben.