Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Frankl József: Adatok Somogy megye egészségügyének XVIII-XIX. századi történetéből
AZ EGÉSZSÉGÜGY ÉS AZ ORVOSI ELLÁTOTTSÁG Az egyre erősödő abszolutizmus a század közepétől gyarmati sorba taszította hazánkat: a nép minden erőlködése és látástól vakulásig tartó kemény munkája dacára nyomorba süllyedt, szinte csak vegetatív életet élt. Higiénéről még álmodni sem lehetett, tehát az egészségügyi helyzet folytonosan romlott, az elcsigázott, csonttá bőrré aszott parasztokat tömegesen vitték el a betegségek, a járványok. Ez volt az oka annak, hogy az uralkodóház aktív lépéseket tett az egészségügy rendbehozatalára. Az ország talpra állítása érdekében az első lépés a Magyar Királyi Helytartótanács létesítése volt 1723—24-ben a nádor elnöklete alatt. Ennek tagjaiból tevődött össze az állandó egészségügyi bizottság: Comissio in Re SanitatisStabiliter Ordináta [Com. San.], amelynek kezdetben tanácsadó, később valóságos helytartósági tanácsosi minőségben működő orvos tagját 1786-ban országos protomedikussá nevezték ki. 1752-ben rendelkezést adtak ki, hogy „minden megyében és minden városban közköltségen nyilvános orvostudort kell alkalmazni" [8]. Később megengedték, hogy a „megyei főorvos" mellett „megyei sebész" is legyen, aki az addig alkalmazott borbély is lehet. A főorvos „conventionatus" volt, ami azt jelenti, hogy fizetését „bér" címén kapta, és a „szolgák" sorába tartozott. Somogy orvosi ellátottságáról Szaplonczay Manó írja: „1719-ből találjuk feljegyezve, hogy Szigetváron évi 100 frt fizetéssel orvosdoktort alkalmaztak. Azelőtt csak sebészek és borbélyok, de leginkább kuruzslók és javasok működtek. 1740-ben szervezték meg a fizikátust, amikor is Toppó János medikus orvost választották meg, évi -500 frt fizetéssel, kinek lakása a vármegyeházában volt". Az adatok nem pontosak, mert Kanyar adatai szerint [9] „1754. jún. 23-án jelentette a megye a helytartótanács egészségügyi bizottságának, hogy a megyében egyetlen orvos van, Toppó János tisztiorvos, aki 1754. ápr. 18-án szerezte diplomáját Páduában. Alig ért hazánkban a fiatal, olasz származású orvos — aki útközben még Velencében orvosi gyakorlatot is végzett s arról bizonyítványt is szerzett —, azonnal a megye tisztiorvosi székébe ültették". A Somogy megyei levéltárban található közgyűlési jegyzőkönyvek közül az 1767. évi kötet 789. oldalán latin nyelven a következők olvashatók: Az 1767. jún. 3-i ülésen az alispán jelenti, hogy személyesen beszélt Gömöry Dáviddal, aki a megyébe óhajt jönni physicusnak. Ajánlásai nagyon jók, nem kétes, hogy „in curanda communi valetudine" megfelelő lesz. Eszközöket, gyógyszereket kapni fog. Ezután Gömöry Dávid úr doktorátusi bizonylatait ( testimoniales super doctoratu) a maga igazolására bemutatta; azokat nyilvánosan megszemlélték. Házat jelöltek ki számára lakásul. Fizetése évi 500 Ft. Vállalta a gyógyszerészi tisztséget is. Az alispán bejelentését egyhangúlag elfogadták. Gömöry Dávid vindobonai (bécsi) diplomája szórói-szóra be van másolva a 793—795. oldalra. Eszerint 1705. okt. 23-án nevezték ki az orvostudományok licentiatusává. „Dissertatio inaug. phys. — med. sistens tentamen de indole aeris Hungária" [10].
