Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Boris Evgen'evic Raikov: Karl Ernst von Baer 1792—1876. Sein Leben und sein Werk (Vida Tivadar)

Piibe (németül Piep) községben, amely Tallintól 106 km-re délkeletre van, A természet iránti korai és alapos érdeklődésére jellemző, hogy 16 éves korában már kijavította David Grindel 1803-ban megjelent Botanikai zsebkönyvének egyik hibáját. 1807-ben a revali (Tallin) dómiskolába veszik fel. 1810-ben Dorpatban (Tartu) beiratkozik az egyetem orvosi karára. Nem akart orvos lenni, de a természettudományok tanulásának akkor csak ez volt a járható útja. 1814-ben fejezte be tanulmányait. Orvosavató értekezésének a címe: „De morbis inter Esthonos endemicis", amit azóta is értékes adaléknak tartanak az észt nép egészségügyi viszonyainak a történetéhez. A II. részben megtudjuk, hogy Baer 1817 őszén kezdte meg tudományos működését mint a königsbergi egyetem prosectora. 1819-ben már rendkívüli tanárként adott elő. Közben megnősült, s ezzel indokolta a tartui egyetem meghívásának elutasítását. 1828. jan. 1-ével az egyetem anatómiai intézetének vezetője lett. Közben megkezdte tudományos munkáinak publikálását. Ezek főként zoológiai tárgyúak. Csakhamar tanári működése is teljesen áttevődött a zoológia területére. Megszervezte az egyetem Állattani Múzeumát, amelyet már 1821-ben meg lehetett nyitni a közönség számára. A téli szemeszterekben zoológiát és összehasonlító anatómiát adott elő, a nyáriakban külön előadásokat tartott, többek között a zoológia történetét és paleontológiát is. Közben időt talált népszerű természettudományos előadások tartására és önálló tudományos kutatásra is. Az utóbbiak köréből kitűnik két felfedezése: a chorda dorsalisé valamennyi gerinces embriójában, és az emlősök petéjének keletkezéséé a Graaf-féle tüszőben. A III. rész Baer oroszországi életével és működésével foglalkozik, amely 1834. okt. 19-én történt költözésével kezdődött. Számos tényezőn kívül külső ösztönzésül szolgált számára, hogy a szentpétervári Tudományos Akadémia 1828. IV. 9-én rendes tagjává választotta. 1829 végén meg is érkezett Szentpétervárra, de már 1830 őszén visszatért Königsbergbe, mert felesége képtelen volt elviselni távollétét. Itt viszont Baer nem tudta igazán megtalálni a helyét. Szerzőnk szerint főként emiatt került sor az 1834-i végleges átköltözésre Pétervárra. Itt többek között rábízták a Tudományos Akadémiai Könyvtár ún. külföldi osztályának a vezetését (több mint 70 000 kötet). Baer rendbe hozta ezt az elhanyagolt könyvtárat, és 1838-ban kiadta annak katalógusát. — További éveit öt nagy expedíción való részvétel töltötte ki: 1837-ben Novaja Zemljában, 1840-ben Finnországban és a Kola-félszigeten, 1853 és 1857 között háromszor a Kaspi-tengeren. Élete estéjét (1867 — 1876) Dorpatban töltötte, ahol 1876. nov. 16-án hunyt el. A IV. részben a következő témák szerepelnek: Baer és Darwin; Baer mint evolucionista; Baer és a teleológia; Baer nézetei az ember származásáról; Baer és a vallás. — A szerző és a fordító által hat részletes jegyzék egészíti ki az alapos, csaknem két évtizedes kutatás alapján megírt művet. Vida Tivadar