Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

FOLYÓIRATOKBÓL - Az amputáció története különös tekintettel a sebgyógyulásra. Owen H. Wangenstein, Jaqueline Smith és Sarah D. Wangenstein (R. Harkó Viola)

FOLYÓIRATOKBÓL Az amputáció története különös tekintettel a sebgyógyulásra. Owen H, Wangenstein, Jaqueline Smith és Sarah D, Wangenstein, Bulletin of the History of Medicine Vol. XLI 1967 No 2 p. 97-131. A puskapor alkalmazása előtt sérült végtag amputációja ritkán fordult elő. Billroth szerint az első puskapor okozta sebekről 1338 óta van tudomásunk. Hippokratész csak gangraena miatt végzett amputációt. Az első kísérlet antiszeptikus sebkezelése borral, töményalkohollal, olajjal történt, de még 1869ben is azt mondja Simpson : a végtagamputációval operálandó betegnek nagyobb eshetősége van a halálra a műtőasztalon, mint az angol katonának a Waterloo-i csatamezőn. Az amputációval kapcsolatos legégetőbb probléma a vérzéscsillapítás, sebzárás, kötözés volt. Vérzéscsillapításra az égetést alkalmazták; Paré volt az első, aki égetés helyett lekötözte az ereket, bár az égetésnek megvolt az az előnye, hogy szinte soha sem gennyedt el a seb. Maga Lister is kauterizált négy esetben. A mai sebész is alkalmazza ezt az eljárást, természetesen most már elektromos úton. A ligatúra alkalmazását nehezebben fogadták el a sebészek, ennek egyik legfőbb oka a gyakorlott asszisztens hiánya volt. A lekötés csak a 18. sz.-ban kezdett általánossá válni, mikor már rendelkezésre állt az érfogó. A műtéti mortalitás régen igen változó volt; 0—62%-ig. A műtét tartama a mai sebész számára szinte hihetetlenül rövid volt: 6—10 másodpercig tartott az amputáció és általában 3 percig a műtét befejezése. A beteget elbódították. Eleinte közvetlenül zárták a sebet, de mikor sok gennyedést tapasztaltak, nyitva hagyták és drainálták. Forradalmi változást hozott a Lister által 1867-ben publikált aszeptikus eljárás. Beszámolnak a szerzők az amerikai katonai orvosi gyakorlatról is. A polgárháború idején az amputációknál vagy egyéb sebbel járó sérüléseknél nyitva hagyták a sebet, és így kezelték, ezáltal csökkent a mortalitás. Primer sebzárás még a mostani vietnámi harcokban megsérült betegeknél sincs, mivel a harctéri sebek tele vannak microorganizmusokkaí. Megállapítják, hogy a sebfertőzés még mindig komoly sebészi probléma Morton, Pasteur, Lister, Domagk, Fleming óta. Feltétlenül figyelembe kell venni a mai gyakorlat adta tanításon kívül a régi sebészeti tapasztalatokat is. R, Harkó Viola